JEGYZET – Kolozsvár belvárosa elindult a megújulás útján. Igaz, apró, bizonytalan lépésekkel, de mégis: ha minden jól megy, néhány év, és a kincses város központja egészen másként néz majd ki, mint ma.
2016. január 16., 17:462016. január 16., 17:46
Az önkormányzat illetékesei Nagy Sándorhoz méltó, jelentős formátumú vezetőként vágták át azt a gordiuszi csomót, amelyet a jóval több, mint százéves, eklektikus, szecessziós és klasszicista ingatlanok karbantartása jelent.
Az épületeket ugyanis az elmúlt ötven–hatvan évben nemigen tatarozták, ez pedig egy olyan különleges városban sem marad következmények nélkül, mint Kolozsvár. A vakolat málladozni kezdett, a falak megereszkedtek, itt-ott annyira átnedvesedtek, hogy rohadni kezdtek, a faelemek korhadnak, a fémelemek rozsdásodnak, a gipszstukkók pedig a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve mélabúsan a mélybe vetik magukat. A helyzet odáig fajult, hogy az egyszeri járókelőnek már egyáltalán nem túlzó attól tartania, hogy előbb-utóbb egy komplett félemelet landol a fején, szoba-konyhástul, háziasszonyostul, a tűzhelyen fövő babgulyásostul.
A város vezetői a haladó, progresszív műemlékgondozás jegyében úgy döntöttek: nem korlátozzák az épületeket azon szuverén jogukban, hogy ott és akkor hullassák el a darabjaikat, ahol és amikor akarják. Így aztán Kolozsvárott inkább rásegítettek a folyamatra, és a tűzoltóság bevonásával elkezdték megszabadítani az épületeket azoktól az elemektől, amelyek amúgy is búcsút mondtak volna a homlokzatnak.
A nagyszerű akció azonban csupán néhány napig tartott, az értetlen, maradi külvilág tiltakozása nyomán ugyanis a művelődési tárca leállította az épületek szétverését. Pedig az éppen hogy a város arculatának megújulását szolgálta volna. Sőt nem is kellett volna itt megállni: néhány hónap alatt az összes ócska, régi épületet le lehetett volna gyalulni, hogy azt követően közeli üzletemberek bevonásával korszerű, a kor esztétikai eszményének megfelelő, beton-üveg kockákkal építsék be a helyüket. Hasonló dolgok már jó negyven évvel ezelőtt elkezdődtek, de huszonöt éve sajnálatosan lelassultak.
Pedig mégis hogy képzeli bárki is, hogy megakadályozza a kolozsvári vezetőket abban, hogy beteljesítsék 1989 előtti szellemi elődeik munkáját, a múlt zavaró, retrográd, túldíszített emlékeinek eltüntetését egy modern román városban?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!