JEGYZET – Ahogy közeledik az első forduló ideje, egyre gyakrabban hallani arról, hogy a pártfegyelem értelmében kiknek kire (kikre?!) kell majd szavazniuk.
2014. augusztus 10., 21:322014. augusztus 10., 21:32
Számomra a legutóbbi fura hír az volt, hogy az Európai Néppárt korifeusai figyelmeztették az RMDSZ-t, hogy ne össze-vissza, erre-arra csángálva szavazzanak az erdélyi magyarok, hanem kizárólag a megfelelő jelöltre.
Arról nem szólt ugyan a fáma, hogy pontosan ki és milyen hangvételben beszélt kivel, de valahogy el tudom képzelni, ahogy Jean-Claude Juncker kihívja a tábla elé Kelemen Hunort, és az egész néppárti osztály előtt kilátásba helyez számára egy kukoricán térdepelést, ha rakoncátlankodna a nyája. Valószínűleg én maradtam le valamikor valami nagyon fontosról, de még ott tartok, amit jó fél évszázada az ógörögök történelmével kapcsolatban megtanultam jelesül, hogy a demokrácia olyan összetett szó, aminek elsődlegesen fontos eleme a démosz, vagyis a nép.
Amikor csak elméletben volt demokrácia, ráadásul a népi jelzővel tautologikusan megfejelve, akkor beszéltek is unásig a népről, mindennel kapcsolatban vele vitetve el a balhét. Jó ideje viszont már az egykori vasfüggöny innenső oldalán leszoktak a nép emlegetéséről, helyette visszakanyarodtak közel kétszáz esztendőt, és ismét ébredezni kezdenek a népi demokráciák idején bekövetkezett mély nemzeti öntudatlansági álomból. A kontinens nyugati felében viszont a néppártoskodás mostanában hág a csúcsára.
Végső soron nem is az a fontos, ki milyen megnevezést használ, hisz ugyanúgy szíve joga így vagy úgy mondani, mint a szavazás. Ezért kérdem: hogy lehet azt előre biztosítani, hogy egyik vagy másik párt milyen irányban fog tudni mozgósítani? Különösen párton kívüli embereket, akiknek még csak a napi betevő falatja sem függ attól, ha nem a kenyéradó gazdájuk szellemében voksolnak? Az az érzésem, hogy megérett az idő egy újabb nyelvújításra, legalábbis a mi nyelvünkben. Sürgősen el kellene felejtenünk népszavazás kifejezésünket, de a szavazás is túlhaladott.
Jobb volna a kolompszókövetés, hisz akiknek kezében a döntés, úgyis egy hatalmas birkanyájnak néznek, melynek tagjai képtelenek gondolkodni, dönteni, sorsot eltervezni. Egyetlen valamit tudnak csak, a vezérürü nyakában lógó kolomp szava után menni. Leszegett fejjel, a kolompszón kívül kizárólag a terelő pulira és a mindenható pásztor ostorára figyelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!