2010. május 28., 11:482010. május 28., 11:48
A rend őreiben a jelek szerint mély nyomot hagytak a francia művészet nagyságáról és a franciák elsöprő kultúraimádatáról az iskolában hallott információk, a francia kéregetőt ugyanis nem vették őrizetbe és nem is toloncolták ki. Ehelyett a kolozsvári francia kulturális intézetbe irányították, hogy inkább foglalkozzanak vele a sajátjai, akik minden bizonnyal nagyon örültek, hogy a román hatóságok jóvoltából szociális gondozóvá avanzsáltak.
Csak azon gondolkodom, mi lett volna, ha a rendőrök azzal szembesülnek, hogy egy svéd vagy mongol kéregető rója a kincses város utcáit. Őket vajon hova szállítják az őrszoba helyett? Előbbit a legközelebbi Ikea áruházba, utóbbit meg egy íjászegylethez? Amúgy meg ideje volt már ennek is, hiszen fordított irányban legendás mértékű a kéregetőáramlás, sztereotípiának számít, hogy a Romániából Franciaországba irányuló export húzóágazatának a vándor koldusok számítanak, akikből lassan már mindegyik gall nagyváros utcáira jut néhány. A párizsi politikum meg vakarhatja a fejét, hiszen bizonyára nem egyszer megfordult már a fejükben, hogy a balkáni frankofón testvérek meglehetősen sajátságosan értelmezik a hála fogalmát, amikor ugyanis kilencven évvel ezelőtt egy egész országot ajándékoztak nekik, vélhetően egész más jellegű ellentételezésre számítottak a francia fővárosban.
Persze a tréfát félretéve tény, hogy rendkívül komoly problémáról van szó, hiszen több százezres nagyságrendű, többnyire roma közösségről van szó, akiknek a szociális helyzetére itt, helyi és központi szinten kellene végre valamilyen megoldást találni. Ez viszont jelenleg annyiban merül ki, hogy mind a helyi, mind a bukaresti illetékesek vállvetve örvendeznek, hogy a roma koldusok jó része nem itt, hanem valahol Nyugat-Európában tevékenykedik. Aztán meg lelkesen csodálkoznak, majd nagy beleéléssel háborognak, amikor kiderül, hogy ennek nyomán Franciaországban az a nézet terjedt el, hogy a balkáni frankofón testvérek mindannyian úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint a roma koldusok. Akiket ennek nyomán Románia Párizs vagy Marseille utcáit rovó utazó nagyköveteinek tekintenek. Ezért most már a román illetékesek is érzik, hogy tenniük kéne valamit. Nem csodálkoznék, ha azon agyalnának, hogy minden érintett városban létre kellene hozni egy román kulturális intézetet…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok