JEGYZET – A hidegháború idején mondogatták azok, akik nem hittek a magukat béketáborként megnevezőknek, hogy ezentúl nem lesz háború, csak olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.
2016. február 16., 19:192016. február 16., 19:19
Kisgyerekként nem teljesen értettem, hogy is van ez, próbálgattam a kavicsok egymásra rakosgatását, de hiába. Aztán megkérdeztem apámtól, és ő nagyon gyorsan elmagyarázta a hosszú távra építkezés alapelvét. Nem tudom, hogy manapság kérdezgetnek-e kisgyerekek hasonlókat, amikor hallják, hogy a diadalmasan átadott falatnyi sztrádadarab beomlik, vagy meg se hallanak ilyen érdektelenségeket, tény az, hogy aki figyelemmel kíséri a nemzetközi véleményt arról az országról, amelyben él, annak bizony nem esik épp a legjobban, hogy lassan vicc tárgya lesz az, ami itt történik.
Nemrég hallottam, hogy az egyik, éppen befejezett fővárosi villamossínt gyorsított eljárással kellett felszedni, mert alatta a csövekkel ez vagy az történt. Még mielőtt bárkinek is eszébe jutna valamelyik közösségi oldalon beszólni és a nappal épített falrész éjszakai leomlását megörökítő balladák felé irányítani a figyelmemet, tudatom, hogy ez nem olyan eset. Ahogy az sem, amikor bármelyik városban, ha hosszú hónapok után befejeznek egy úttestet, néhány nap múlva megjelennek az útfeltörők, és „nekilátnak” a munkának.
Mondjon bárki bármit, de ez a kő kövön ne maradjon felfogás az utóbbi két évtizedre lett igazán jellemző. A kontárság, a hányaveti munkamímelés és egyáltalán az, hogy csak a papírok legyenek rendben, a többi nem számít. Sőt a népi „bölcsesség” szólást is kreált hozzá, mondván, hogy a halottak földdel, az élők papírokkal takaróznak. Valószínűleg azért kell újra meg újra elkészíthetőségi tanulmányokat csináltatni a beomlott, félbehagyott, el sem kezdett utakra, holott az a terep, ahol mennie kellene az útnak, nem változik. Csak biztos más tartja a zsebét az említett tanulmányhoz.
Nem tudom, de most, hogy közeledik a választáshullám eleje, megint nagyon emlegetik a különböző hármas, sőt négyes nagyságrendű számokat, hogy honnan hová, mettől meddig futnak majd az utak, csak azt nem tudom, hisz-e még valaki ezeknek a beszédeknek. Ha véletlenül közelébe jutok egy ilyen hőzöngőnek, megmondom: csak annyit ígérjen, hogy megmarad a kő a kövön. Hátha azt sikerül végre betartani egyszer!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!