2011. november 14., 07:282011. november 14., 07:28
Azt sem nehéz kitalálni, hogy Geoană minek köszönheti mostani vesszőfutását. Ponta még azt követően is vetélytársat lát benne, hogy meglehetősen kínos körülmények között bukta el a 2009-es államfőválasztást (emlékezetes, hogy a választás estéjén még pezsgőt bontottak a győzelem megünneplésére, hogy aztán másnap reggel, a külföldi szavazatok beérkezését követően kiderüljön: elnöki „mandátuma” csupán egy éjszakáig tartott), a tavalyi tisztújító kongresszuson pedig – sokak meglepetésére – Geoană alulmaradt vele szemben a pártelnöki tisztségért folytatott küzdelemben.
Geoană viszont a jelek szerint nem nyugodott bele vereségébe, „trónigényét” arra alapozhatta, hogy az elmúlt évek zavaros belpolitikai eseményeinek eredményeként azt követően is ő maradt az egyik legfontosabb állami méltóság, a szenátusi elnöki tisztség betöltője, hogy a PSD kilépett a kormányból. Így pedig annak ellenére is kihívója lehetne Pontának, hogy a párton belül igyekeztek háttérbe szorítani, sőt korábbi renitenskedése miatt hat hónapra egyszer már felfüggesztették párttagságát. A felsőház elnökeként utazhatott például a közelmúltban Amerikába, hogy ott még washingtoni nagyköveti mandátuma idején kialakult kapcsolatrendszerét kihasználva tárgyaljon.
Vélhetően ezért döntött úgy Ponta, hogy leváltja a tisztségből, majd miután Geoană megtagadta az engedelmességet, ezért határozott a pártból való kizárásáról. A kizárásról szóló javaslat támogatóinak aránya, illetve a területi vezetői hűségnyilatkozatok alapján a kizárás ténye egyre valószínűbb. Ám lehet, hogy épp ezzel veszíti el a PSD a szenátus vezetését: ha Geoanát valóban hajlandó lenne befogadni a rebellis ellenzékiekből alakult UNPR, akkor kormánypárti támogatással maradhatna házelnök. A kormányoldal ezzel egyszerre rúgna egyet a PSD-n és pacifikálhatná egyik elszánt ellenfelét.
Persze kérdés, hogy Geoană hajlandó lenne-e beállni a kormány – és ezzel régi ellensége, Băsescu államfő – szekértolójának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok