2012. április 02., 09:272012. április 02., 09:27
Rangsorolni sem lenne könnyű őket, főként, ha az ember nem is tudja, nevessen vagy sírjon a nagyobbnál nagyobb mondások hallatán. Az én 10-es rangsoromban pillanatnyilag a város amúgy is dúsgazdag fantáziával megáldott polgármesterének aranyköpése számít toronymagas listavezetőnek.
A Münchhausen bárót bármikor könnyen megszégyeníteni képes mesemondónk szerint a magyar kar létrehozása elűzheti a városból az éppen megtelepedni készülő amerikai számítástechnikai óriást, a kutatóközpont létrehozását tervező IBM-et. Hogy miért félnek tőlünk és leendő orvosainktól a csúcstechnológiában utazó amcsik, nem tudom, de rendkívül megtisztelőnek tartom. Lehet, hogy némi késéssel csak most jutott el a tudatukig, netán a szívükig Attila hun vezérünk seregeinek az idő görbéjében eltévedt nyílvesszője?
A polgármesteri logikából kiindulva még az is megeshet, hogy a Nokia azért távozott Nemeszsukról, mert egy névtelen maroktelefonáló bejelentette, hogy a közeli Kolozsvár multikulturális egyetemén magyar nyelvű oktatás is folyik. Az Unilever pedig valószínűleg azért zárta be vásárhelyi margaringyárát, mert a színiegyetem súgó nénijétől meghallották, hogy ott magyar művészeket is képeznek. Most már csak az következik, hogy a Renault behúzza a kéziféket a Dacia-gyárban, ha a franciák fülébe jut, hogy Romániában magyarul is lehet gépkocsivezetést tanulni.
De az is megeshet, hogy a következő téli fűtési idény beállta előtt faképnél hagynak az E.on német gázszolgáltatói is, ha valaki elárulja nekik, hogy a székelyföldi fogyasztóik egy része magyar nemzetiségű. És azért nem szerződött a marosvásárhelyi kosárlabdacsapathoz az Egyesült Államok minden idők legeredményesebb játékosa, Michael Jordan, mert az előre küldött kémei azt jelentették, hogy a meccsek végén a zsúfolásig megtelt lelátó a „Szép volt, fiúk!” magyar nyelvű szlogent szokta skandálni. De az is lehet, hogy miattunk kimasíroz az országból a NATO, meg itt hagy bennünket az IMF, és netán még az EU is összehúzza határait.
Csak azt nem értem, ha már azok a magyar nyelvű oktatásra oly érzékeny nyugatiak sorra vonulnak ki Erdélyből, a még érzékenyebb, tájainkon szintén nemrég megtelepedett balkániak miért nem vesznek példát tőlük?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.