JEGYZET – Már Caragiale is mondta, hogy mindig létezik valahol még egy paragrafus, csak ügyesen meg kell találni.
2015. december 15., 22:302015. december 15., 22:30
Igen, mert már akkor, a román államiság hajnalán is úgy készültek a törvények, hogy lehetőleg ne lehessen bárkinek egykönnyen átlátnia, legyen mit csűrni és csavarni, illetve legyen mindig egy olyan kiskapu, amin át ki lehessen slisszolni. Ez a törvényalkotó felfogás azóta is, legalább másfél száz éve megmaradt, pedig hát közben igazán nagyot változott a világ és a különböző világok. De kivételek nélkül talán össze is dőlne ez a félbalkáni, fanarióta világ, mert éppen a kivételezés élteti.
(Bármilyen sokszor szóvá tettem már, nem tudom elfelejteni azt az egész képernyőt betöltő bőrsajt arcú honatyát, aki mélységesen felháborodott, amikor számon kérték tőle a maguknak mindig szert kerítő időbeosztást, hogy sürgősen megszavazzanak valamiféle emelést-juttatást. Kikérte magának, hogy őt, akit a népakarat választott be a szentélybe, és akinek a vállait egy ország gondjának terhe nyomja, valaki is merje összehasonlítani holmi orvosokkal vagy tanárokkal, vagy akármilyen más szellemi munkással, merthogy… Igen, merthogy ő is beleesik a kivéve a kivételeket kategóriába).
Mostanában röppentették fel a hírt, hogy feloszlatják azt az etikai bizottságot, amely arra lett volna hivatott, hogy a fentihez hasonló kivételes személyiségek szellemi lopását-csalását vizsgálja ki és büntesse méltóképpen. Aztán pár nap múlva előkapták a Caragiale említette pluszparagrafust, és közölték, hogy majd csak valamikor másfél–két év múlva lehet róla szó, mivel…
Sajnálom, az indoklás már nem volt világosan érthető. Illetve mégis: kivételekről beszéltek. S azt még nem is mondtam, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a fontosabb(nak tartott) törvényeket közöltek a sajtóban, egy ilyen „alkotás” végén ott díszelgett a kapcsolt jegyzetre utaló csillagocska. Megnéztem, és pontosan azt olvastam, hogy kivéve a kivételeket.
Csak azt nem értem, hogyha mindannyian ismerjük ezt az össznépi felfogást, miért is kell annyi időt és szót vesztegetni a korrupcióellenes harcra?! Miért kell bazári majmot csinálnunk magunkból, amikor úgyis tudjuk, hogy a kivételek mindig megússzák?! Fog-e valaha is egy kivétel mindez ellen szólni? Vagy a többi olyan gyorsan eltiporja, hogy még bele sem kezdhetne a mondókájába?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!