Megy a birkózás Bukarestben: a mesterségesen felkorbácsolt indulatok közepette ki talál hamarabb valamilyen nyerő fogást ezeken a nyughatatlan, holtukig elégedetlenkedő, berzenkedő magyarokon.
2013. augusztus 19., 19:502013. augusztus 19., 19:50
2013. augusztus 19., 19:512013. augusztus 19., 19:51
Az elítélő nyilatkozatok, durva beszólások, sértések és fenyegetőzések immár nem elég hatásosak – vér kell. Ezt akarja kérve-kéretlenül megadni a kormánykoalíció két feje, illetve az államfő is, akik egyaránt készek korlátozni, betiltani, büntetni.
Tőkés Lászlóra 2009-ben, a Temesváron kirobbant forradalom húszéves évfordulóján a világ minden tájáról zúdult a sok elismerés. Az akkori viszonyok közepette Bukarest sem volt szűkmarkú: a kommunista rezsim megbuktatásában játszott kulcsszerepéért Traian Băsescu államfő a legmagasabb állami kitüntetést, a Románia Csillaga lovagkeresztjét adományozta Tőkésnek. Az Európai Unió egyik alapítójáról elnevezett Robert Schuman-díj kiérdemlésével pedig – amelyet szintén 2009 decemberében kapott meg Tőkés az Európai Néppárttól – olyan korszakalkotó személyiségek mellé került a neve, mint például II. János Pál pápa.
Ponta, Antonescu és Băsescu a román lovagkereszt kilátásba helyezett megvonásával arra a feketelistára helyezné át Tőkést, amelyen a hosszú börtönbüntetésre ítélt Cătălin Voicu vagy a hírhedt Corneliu Vadim Tudor neve tündököl. Ráadásul egy olyan mondvacsinált ürügy hajtja a népvezéreket, amely nem áll meg a lábán: a Tőkés által felvetett védhatalmi státus fogalma csupán politika-politológiai, nem pedig nemzetközi jogi terminus, és nem azonos a protektorátus vagy védnökség kifejezéssel, amely már összefüggésbe hozható a szuverenitás kérdésével vagy a határmódosítási szándékokkal.
A hab a tortán pedig az, hogy elemezők szerint Tőkés semmi újat nem mondott Tusványoson: Magyarország már rendelkezik a politikai értelemben vett védhatalmi státussal az erdélyi magyarok felett, amelyet Budapest és Bukarest a kétoldalú magyar–román alapszerződés aláírásával szentesített. De persze minden tény és érv háttérbe szorul, ha erőből politizálunk, mit sem törődve az együttélés írott-íratlan, demokratikus szabályaival.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!