VEZÉRCIKK – Megtehette volna, hogy hallgat, vagy legalábbis mértéktartással reagál a magyar–román határon tervezett kerítésépítés hírére, ehelyett Victor Ponta hisztérikusan, józan politikushoz méltatlanul támadja Magyarországot.
2015. szeptember 16., 19:502015. szeptember 16., 19:50
Nem kell feltétlenül egyetérteni a budapesti kormány menekültpolitikájával, lehet bírálni a déli határszakaszon felhúzott drótakadályt és annak meghosszabbítását, sőt elő lehet állni ennél jobb megoldással is.
Ám a helyzet az, hogy hatékony, ésszerű megoldással eddig még senki nem rukkolt elő, Cecilia Malmström külkereskedelmi kérdésekért felelős uniós biztos is csak a falak nélküli Európa szlogenjét hangoztatva marasztalta el szerdán Budapestet.
De ő legalább kulturáltan tette, nem úgy, mint a román kormányfő. Zsigeri magyarellenesség fűtötte megnyilatkozásait el lehetne intézni azzal, hogy szociáldemokrataként a jobboldali Orbán-kormány elleni szokásos politikai csörtéjét vívja, csakhogy Ponta hazudik, mint a vízfolyás. Állításával ellentétben nem a magyar rendőrök gumibotoztak menekülteket, hanem a macedónok, nem a magyarok tetováltak a karjukra regisztrációs számot, hanem a csehek, a drótkerítésbe pedig nem vezettek áramot. Az az inszinuációja egyenesen vérlázító, miszerint a magyar honvédség a menekültek közé lövethet.
Azzal bezzeg Pontának nincs baja, hogy Ausztria is katonákat vezényelt a magyar határra, arról pedig hallgat, hogy a hármashatárra tervezett kerítés esetleg Romániát is megóvná egy menekülthullámtól, ha már Bukarest amúgy sem fogadna be 1700 migránsnál többet. A több fronton is az előremenekülés taktikáját választó miniszterelnök elsősorban hazabeszél: plágiumügye, notórius hazudozásai, valamint a korrupcióellenes ügyészség által megtépázott tekintélyét próbálja helyreállítani.
Közben már azt se bánná, ha októberre összehívott rendkívüli kongresszusán a PSD az ellenzékbe vonulás mellett döntene, ez esetben ugyanis nem kellene lemondania, hanem emelt fővel állhatna fel a kormányfői székből. De bármennyit marad is, a hitelét már sohasem fogja visszaszerezni a Victoria-palotában, amelynek folyosóira azonban sikerült beengednie a napokban elhunyt néptribun fémjelezte „szellemiséget”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!