Molnár Judit

2017. május 03., 00:06

Kinek a zsebébe?

Kétségtelen, nagyon jó segíteni a rászorulónak, adni annak, akinek nincs vagy kevésbé van. Egyszóval azoknak, akik nemcsak rákényszerülnek szóvá tenni a bajaikat, de örülnek annak, amit kapnak, és alkalomadtán el is mondják a helyzet változását.

Normálisabb világban nem is kellene ilyesmire szót vesztegetni, hisz az egyik alapvető viselkedési előírás, hogyha valaki kér és kap, akkor azt megköszöni. De ez az elvárás már a múlté, nyoma sincs, sőt a minden hájjal megkent, mások átverésére játszók még ki is gúnyolják azokat, akik esetleg elrebegnének egy köszönömöt.

Nem szándékom feleleveníteni a 90-es évek elején hirtelen megszaporodott és ma már az egész kontinensen hemzsegő kéregetők, a szerzetes- vagy apácabőrbe bújt, kolostorokra és templomokra gyűjtögető szélhámosok és egyéb helyi kisstílű bűnözők emlékét, hanem azok miatt teszem szóvá az elavulásnak makacsul ellenálló témát, akik haladnak a korral és igénybe veszik a legmodernebb technikák eszközeit zsebeik minél könnyebb és gyorsabb megtömésére.

Igen, róluk beszélek, a frászbukon beteg gyerekek, rászoruló öregek, a legkülönbözőbb bajokban szenvedők képeit mindegyre megjelentetőkről és kérésükről, hogy ilyen és olyan bankszámlákra utalt legkisebb összegek is esetleg segíteni tudnak az illetőkön. Ez alapjában így is van, csak a rengeteg csalás és átverés hallatán honnan lehet tudni, kinek a zsebét tömnénk a sokra menő kis adománnyal?!

Arról ugyanis a legkevésbé sem szólnak a közösségi oldalakon, hogy mi is történt az illetőkkel. Én legalábbis nem találkoztam a segélykérők olyan előtte-utána fotóival, mint például a pillanatok alatt lefogyasztó szerek kamufotói. Vállalom az ódiumát annak, hogy álszent szemforgatók rám süssék: ez is egy kicsinyes szájtépő, empátiahiányos, önző stb. alak, inkább, semmint a bugyuta vagy balek jelző.

Egyszer osztottam meg egy arra felkérő oldalt, ismerőseim rám húzták a vizes lepedőt, sajnálkozva, hogy hová jutottam. Ismerem annyira az embereket, és ellenkező híreszteléseim ellenére sem vagyok annyira empátiaszegény, hogy ha tudok, ne segítenék azonnal. De az ilyen-olyan közvetítő szervezetekből, mások bőrén jótékonykodó álprófétákból, könnyes-nyálas szövegekből elegem van. És saját tehetetlenségem érzéséből is: hogyan lehetne tenni ezek ellen? Hogy lehetne a valóban szükséget szenvedőkön segíteni, el lehetne-e zárni végre a szivattyúkat, amelyek egyenesen a  csalók zsebébe szállítanak? Elégedett röhögésük közepette!

0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Vélemény
Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...