Javában zajlik a focivébé, de a nemzet sportadója az erdélyi magyarok számára már hetek óta teljesen elsötétedett
Fotó: Agerpres/EPA
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert foci-vb-ről írtam. Kifejtettem, hogy a nagyok nyertek ugyan, a hatalmasok, a tapasztaltabbak, az alkatilag és fizikálisan erősebbek, a megfizetettek, de nem ők játszottak jobban a focivébén.
2026. július 01., 19:372026. július 01., 19:37
Elvégre az egykor gólközpontú focit már régóta felváltotta az a taktikázó, mezhúzogató labdarúgás (a labda eldugása), aminek lényege a gól elkerülése. Ezért egy képzeletbeli pontozás alapján egyáltalán nem biztos, hogy a világbajnokok kerülnének az első helyre...
Ezúttal rendhagyó módon én azt kérdezem, hogy kik nem nyerik meg a focivébét. A kérdés első látásra egészen oktondinak tűnik. Aki nem jutott ki a játékokra, vagy aki már csomagolt, és felszállóban van a haza tartó repülőgépe, az bizonyosan nem nyeri meg. Sok, nagyon sok ország szerepel a listán. Ráadásul arra fogadni sem lehet, hogy ki nem nyer, hiszen nyilvánvalóan mindenki előre borítékolható módon nyertes lenne.
Az afrikai labdarúgó-válogatottak hangzatos választ adtak a kritikus – főleg európai – hangoknak, amelyek nehezményezték, előbbiek miért kaptak annyi pluszhelyet a 48 fősre bővített idei labdarúgó-világbajnokságon.
Szóval, a nagy hiányzó, Olaszország idén egészen biztosan nem szerzi meg ötödik aranyérmét, sőt a harmadik ezüstöt sem. Sajnos sem a magyar, sem a román válogatott nem jutott ki a vébére. Az esélyesek közül a németek és a hollandok máris átrepülték az óceánt, és úton vannak hazafelé szurkolóik nagy bánatára. De „nem rúghat már labdába” a legutóbbi házigazda Katar, a mélyszegénységben élen járó Haiti, vagy a minden idők legkisebb résztvevő országának, Curaçaónak a futballcsapata sem.
A vébére másodszor kvalifikáló, és a csoportkörből továbbjutó Kongói Demokratikus Köztársaság is a jelképes győztesek közé tartozik, a pokolba kerülő korábbi elnökük örömére, de bármi történik a címvédő elleni meccsen, a Zöld-foki Köztársaság vébészereplése is felér egy végső győzelemmel. A küzdőszellemből jelesre vizsgázó japán focistáknak különdíjat adnék, miután kesergés helyett kitörő örömmel nyugtázták, hogy a hatszoros bajnok Brazíliával mérhetik össze tudásukat, és a világ legsikeresebb futballnemzete ellen – a brazil futballtörténetben először – a hosszabbítás utolsó percében kapott góllal maradtak alul. De a japán szurkolókat is megjutalmaznám egy különdíjjal, miután lelkes és civilizált szurkolásukat követően még az ellenfél szemetét is összegyűjtötték a lelátóról. Ők már nem nyerhetik meg a vébét.
A kérdésem persze túlmutat a helyezéseken, inkább filozofikus, gondolatébresztő.
A futball játékának bölcsőt és otthont adó, azt a világ minden földrészére kiterjesztő vén kontinens ugyanis egyre inkább teret veszít, még a foci világában is. Európában egyre inkább pénzszagú focit játszanak, miközben az elfogyasztott eurómilliókkal jobb hatékonyságot is elérhetnének az európai nemzeti csapatok. Fehéren-feketén, avagy feketén-fehéren, esetleg szivárványszínekben.
Ezzel szemben a múlttal még kevésbé rendelkező szerény futballnemzetek fiait elsődlegesen nem a pénz, hanem a játékszenvedély hajtja. No meg a haza szeretete. Meg persze az is számít, hogy sokan európai klubcsapatokban játszanak.
Folyik a találgatás, a tippelés, miközben a fogadóirodák lázban égnek
Fotó: Fifa
Továbbá, egyes európai szurkolók civilizált viselkedése terén is lemaradtunk, azaz a civilizálatlan drukkeri hozzáállás erkölcsi szempontból mégsem lehet nyerő. Mert a pénz nem lehetne minden, és amiért az odahaza magas életszínvonalat élvező focirajongó minden probléma nélkül kifizeti a borsos jegyárakat, a szállást és a sok korsó sört (az elfogyasztott hamburgerek és sörmennyiség alapján feltétlenül éremesélyesek a vezető európai országok), a pénz még nem hatalmazza fel az illetlen viselkedésre.
Például szolgálhatnak a bespiccelt holland szurkolók, akik két évvel korábban, a legutóbbi EB-n éppen Budapest utcáit hugyozták össze (bocsánat, helytállóbb magyar kifejezés nincs!), kedvenceik sikerét ünnepelve, amint az akkoriban interneten terjedő leleplező felvétel tanúskodott róla. De bizonyára a bő hónappal ezelőtt drága fővárosunk utcáit még épen hagyó, ám a párizsi sugárutakon gyújtogató fanatikus futballrajongók sem lesznek a nyertesek között.
Szóval, javában zajlik a foci-világbajnokság.
Más adókon csak hosszú percekig, legfeljebb „mindössze” tíz percig nézhetjük a nagy semmit, miután a bemondó a szokásos módon bejelenti: „Önök a nemzeti sporthíradót látják!” Csakhogy a szerzői jogok védelmében vakító csendben telnek el hosszú percek. Mi, idősebbek, immár a lakosság soraiban markáns kisebbséget alkotók, már hozzászoktunk a sötétséghez és az elcsendesülő tévéadáshoz a nyolcvanas évek „aranykorszakából”.
Kik nem nyerik meg a focivébét? Miközben ki-ki kedvenc csapatának szurkol, vagy alaposan megemelkedett pulzusszámmal retteg az esetlegesen bekapott góltól, elgondolkodhat azon is, hogy kik nem nyerik meg a világbajnokságot. Hátha négy év múlva jobban fognak szerepelni.
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
A legutóbb negyedik marokkói válogatott 1-1-es döntetlent követően tizenegyesekkel 3-2-re legyőzte a holland csapatot hétfőn éjjel a labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőbe jutásért rendezett monterreyi mérkőzésén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Javában zajlik a foci-világbajnokság. Meglehet, a fanatikus futballrajongók sem kelnek fel valamikor éjjeli, hajnali órában megnézni félálomban egy-egy meccset, legfeljebb az estieket követik. A legalkalmasabb reggelente megnézni az összefoglalókat.
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!