Javában zajlik a focivébé, de a nemzet sportadója az erdélyi magyarok számára már hetek óta teljesen elsötétedett
Fotó: Agerpres/EPA
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert foci-vb-ről írtam. Kifejtettem, hogy a nagyok nyertek ugyan, a hatalmasok, a tapasztaltabbak, az alkatilag és fizikálisan erősebbek, a megfizetettek, de nem ők játszottak jobban a focivébén.
2026. július 01., 19:372026. július 01., 19:37
Elvégre az egykor gólközpontú focit már régóta felváltotta az a taktikázó, mezhúzogató labdarúgás (a labda eldugása), aminek lényege a gól elkerülése. Ezért egy képzeletbeli pontozás alapján egyáltalán nem biztos, hogy a világbajnokok kerülnének az első helyre...
Ezúttal rendhagyó módon én azt kérdezem, hogy kik nem nyerik meg a focivébét. A kérdés első látásra egészen oktondinak tűnik. Aki nem jutott ki a játékokra, vagy aki már csomagolt, és felszállóban van a haza tartó repülőgépe, az bizonyosan nem nyeri meg. Sok, nagyon sok ország szerepel a listán. Ráadásul arra fogadni sem lehet, hogy ki nem nyer, hiszen nyilvánvalóan mindenki előre borítékolható módon nyertes lenne.
Az afrikai labdarúgó-válogatottak hangzatos választ adtak a kritikus – főleg európai – hangoknak, amelyek nehezményezték, előbbiek miért kaptak annyi pluszhelyet a 48 fősre bővített idei labdarúgó-világbajnokságon.
Szóval, a nagy hiányzó, Olaszország idén egészen biztosan nem szerzi meg ötödik aranyérmét, sőt a harmadik ezüstöt sem. Sajnos sem a magyar, sem a román válogatott nem jutott ki a vébére. Az esélyesek közül a németek és a hollandok máris átrepülték az óceánt, és úton vannak hazafelé szurkolóik nagy bánatára. De „nem rúghat már labdába” a legutóbbi házigazda Katar, a mélyszegénységben élen járó Haiti, vagy a minden idők legkisebb résztvevő országának, Curaçaónak a futballcsapata sem.
A vébére másodszor kvalifikáló, és a csoportkörből továbbjutó Kongói Demokratikus Köztársaság is a jelképes győztesek közé tartozik, a pokolba kerülő korábbi elnökük örömére, de bármi történik a címvédő elleni meccsen, a Zöld-foki Köztársaság vébészereplése is felér egy végső győzelemmel. A küzdőszellemből jelesre vizsgázó japán focistáknak különdíjat adnék, miután kesergés helyett kitörő örömmel nyugtázták, hogy a hatszoros bajnok Brazíliával mérhetik össze tudásukat, és a világ legsikeresebb futballnemzete ellen – a brazil futballtörténetben először – a hosszabbítás utolsó percében kapott góllal maradtak alul. De a japán szurkolókat is megjutalmaznám egy különdíjjal, miután lelkes és civilizált szurkolásukat követően még az ellenfél szemetét is összegyűjtötték a lelátóról. Ők már nem nyerhetik meg a vébét.
A kérdésem persze túlmutat a helyezéseken, inkább filozofikus, gondolatébresztő.
A futball játékának bölcsőt és otthont adó, azt a világ minden földrészére kiterjesztő vén kontinens ugyanis egyre inkább teret veszít, még a foci világában is. Európában egyre inkább pénzszagú focit játszanak, miközben az elfogyasztott eurómilliókkal jobb hatékonyságot is elérhetnének az európai nemzeti csapatok. Fehéren-feketén, avagy feketén-fehéren, esetleg szivárványszínekben.
Ezzel szemben a múlttal még kevésbé rendelkező szerény futballnemzetek fiait elsődlegesen nem a pénz, hanem a játékszenvedély hajtja. No meg a haza szeretete. Meg persze az is számít, hogy sokan európai klubcsapatokban játszanak.
Folyik a találgatás, a tippelés, miközben a fogadóirodák lázban égnek
Fotó: Fifa
Továbbá, egyes európai szurkolók civilizált viselkedése terén is lemaradtunk, azaz a civilizálatlan drukkeri hozzáállás erkölcsi szempontból mégsem lehet nyerő. Mert a pénz nem lehetne minden, és amiért az odahaza magas életszínvonalat élvező focirajongó minden probléma nélkül kifizeti a borsos jegyárakat, a szállást és a sok korsó sört (az elfogyasztott hamburgerek és sörmennyiség alapján feltétlenül éremesélyesek a vezető európai országok), a pénz még nem hatalmazza fel az illetlen viselkedésre.
Például szolgálhatnak a bespiccelt holland szurkolók, akik két évvel korábban, a legutóbbi EB-n éppen Budapest utcáit hugyozták össze (bocsánat, helytállóbb magyar kifejezés nincs!), kedvenceik sikerét ünnepelve, amint az akkoriban interneten terjedő leleplező felvétel tanúskodott róla. De bizonyára a bő hónappal ezelőtt drága fővárosunk utcáit még épen hagyó, ám a párizsi sugárutakon gyújtogató fanatikus futballrajongók sem lesznek a nyertesek között.
Szóval, javában zajlik a foci-világbajnokság.
Más adókon csak hosszú percekig, legfeljebb „mindössze” tíz percig nézhetjük a nagy semmit, miután a bemondó a szokásos módon bejelenti: „Önök a nemzeti sporthíradót látják!” Csakhogy a szerzői jogok védelmében vakító csendben telnek el hosszú percek. Mi, idősebbek, immár a lakosság soraiban markáns kisebbséget alkotók, már hozzászoktunk a sötétséghez és az elcsendesülő tévéadáshoz a nyolcvanas évek „aranykorszakából”.
Kik nem nyerik meg a focivébét? Miközben ki-ki kedvenc csapatának szurkol, vagy alaposan megemelkedett pulzusszámmal retteg az esetlegesen bekapott góltól, elgondolkodhat azon is, hogy kik nem nyerik meg a világbajnokságot. Hátha négy év múlva jobban fognak szerepelni.
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
A legutóbb negyedik marokkói válogatott 1-1-es döntetlent követően tizenegyesekkel 3-2-re legyőzte a holland csapatot hétfőn éjjel a labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőbe jutásért rendezett monterreyi mérkőzésén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!