2010. május 19., 15:542010. május 19., 15:54
A költekezés a válság kirobbanását követően is folyt, ráadásul hitelből, a kormány ugyanis részben a nemzetközi hitelintézetektől felvett kölcsönből fedezte a közkiadásokat. Nem volt azonban ez másképp a válság előtt sem: az akkor száguldó gazdaságot sem a romániai termelékenység tartotta növekedési pályán, hanem a Nyugat-Európában munkát vállaló több millió romániai által hazautalt eurómilliárdok.
Az elmúlt időszak kormányainak bűne az, hogy megpróbálták fenntartani azt az illúziót, hogy nincs nagy baj, még azon az áron is, hogy vészhelyzetbe sodorták az országot. Ráadásul a kormány most, amikor a saját hibájából súlyossá vált válságot kell orvosolni, megint csak kapkodni képes, miközben a kormányfő és a „nehézsúlyú” miniszterek sportot űznek a nyilvánosság előli rejtőzködésből. A fűnyíró elv alapján minden közalkalmazottra és nyugdíjasra alkalmazandó illetménymegvonás ugyanis lehet, hogy megtakarítást jelent, ám kilátástalanságba taszítja az alacsony jövedelműeket, emellett visszaveti a fogyasztást és az áfabevételeket is.
Nem indokolatlan hát a szakszervezetek felvetése, hogy a felduzzadt állami apparátus leépítése mellett a bér- és nyugdíjcsökkentést progresszívan kellene alkalmazni, oly módon, hogy a legalacsonyabb illetményekben részesülőktől kisebb arányban vonjanak el pénzt, mint a kiemelt fizetést és nyugdíjat kapó polgároktól. Ráérzett erre a kisebbik koalíciós partner RMDSZ elnöke is, aki tegnap már a kisnyugdíjak érintetlenül hagyását pedzegette, ezáltal hátrálva ki némileg a súlyos megszorítások mögül.
Persze a teljes kihátrálás, a kormánypozíciók feladása most nem lenne szerencsés, hiszen azt a látszatot keltené, hogy gyáván megfutott. Ám ha a helyzet súlyosbodik, indokolttá válhat, hogy elkezdjen okokat keresni a koalíció felrúgására. Kitűnő ürügy például az oktatási törvény kisebbségek számára kedvező cikkelyeinek esetleges parlamenti bukása . Igaz, ez esetben a kormányból való kilépés akkor is az elvárható minimum volna, ha történetesen nincs gazdasági válság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok