VEZÉRCIKK – Példátlan sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet: a Nemes Jeles László rendezte Saul fia című holokausztdráma elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó fődíjat a vasárnapi Aranyglóbusz-gálán.
2016. január 14., 20:012016. január 14., 20:01
A díjazás nyomán a magyar közvélemény nagy része – teljes joggal – ünnepelni kezdett. Számos fórumon azonban beindult a fanyalgás, ráadásul nem esztétikai, filmművészeti érvek mentén, hanem azért, mert már megint „holokausztoznak\" ahelyett, hogy Magyarország valami nagyszabású magyar történelmi filmet indított volna a nemzetközi versenyben.
Mintha bizony a holokauszt nem lenne ugyanolyan része a magyar történelemnek, mint a honfoglalás, Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás dicsőséges tettei, a mohácsi vész, a török hódítás, a Rákóczi-szabadságharc, az 1848–49-es szabadságharc, a kiegyezés vagy a trianoni diktátum. Pedig hát az a helyzet, hogy a német megszállók mellett a nácikat kiszolgáló magyar hatóságok is közreműködtek a zsidók deportálásában.
De még csak nem is ez az elsődleges szempont. Hanem az, hogy magyar identitású, magyar anyanyelvű magyar állampolgárok százezreit küldték a halálba, ami mai napig is kihatással bír. Gondoljunk bele, mennyire hiányoznak egy-egy erdélyi, illetve partiumi városból az 1944-ben elhurcoltak leszármazottai. Akik magyar anyanyelvű polgárként, a magyar kultúrában szocializálódva ma még akkor is a magyar kultúra fennmaradásához járulnának hozzá, ha a román állam a két világháború közötti gyakorlat szellemében, mesterségesen, törvényi eszközökkel, erőszakkal megpróbálná „leszakítani\" az izraelita vallású, magyar identitású polgárokat a nem izraelita vallású magyar közösségről.
Szóval a fanyalgás helyett inkább ünnepelni kellene – többek között a határok fölötti „művészeti nemzetegyesítést\" is, amely a Saul fiában megvalósult, hiszen az anyaországi művészek mellett erdélyi magyar színészek is hozzájárultak a film sikeréhez. Mindez nem jelenti azt, hogy nem lenne érdemes filmet forgatni a magyar történelem más eseményeiről – a kiegyezésről vagy akár a szégyenletes és botrányos trianoni diktátumról is. A lényeg, hogy kellő színvonalon legyen képes megszólítani a 21. század emberét – külföldön is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!