Fájdalmas, a romániai politikában hosszú ideje bevett gyakorlatnak számító igazságról rántja le a leplet az Olosz Gergely volt szenátort alapfokon börtönbüntetéssel sújtó bukaresti törvényszéki bíró.
2013. augusztus 06., 20:392013. augusztus 06., 20:39
Mitu Stegaru – talán nem árt megjegyezni ezt a nevet, õ juttatta rács mögé többek között Sorin Ovidiu Vîntu üzletembert – elmarasztalja azt az úzust, miszerint hatalomra kerülve a pártok anélkül jutalmazzák tagjaikat magas rangú állami posztokkal, hogy figyelembe vennék a tisztségviselõk szakmai hozzáértését, erkölcsi tartását.
Magyarul: nem a kompetencia, a feddhetetlenség számít, hanem a párt iránti hûség, no meg az alakulat kasszájába a zsíros állásokkal honorált holdudvartól befolyt apanázs. Aztán ez a jól bevett szokás rendszerint pártra, politikusra egyaránt visszaüt, amikor a választott vagy politikai alapon kinevezett tisztségviselõrõl kiderül, nem a választópolgárok, az adófizetõk érdekeit tartja szem elõtt, hanem saját anyagi gyarapodását.
Hasonló esetekkel az RMDSZ is szembesülni kényszerült az idõk folyamán, különös tekintettel azokban az idõszakokban, amikor szerepet vállalt a bukaresti hatalomban. Kérdéses, hogy milyen mértékben képes tanulni a szövetség politikusai korrupciós ügyeibõl, és milyen következtetéseket von le ezek alapján a jövõre nézve.
Az Olosz-ügy fölött a jelek szerint annak elhallgatásával igyekszik túllépni az RMDSZ. Bár a volt háromszéki szenátort egy pillanatra sem vette védelmébe az alakulat csúcsvezetõsége, nem is kommentálta az alapfokon született ítéletet, ellentétben például Borboly Csaba, illetve a nemrég jogerõsen felfüggesztettel sújtott Varga Gábor esetével, akiben továbbra is töretlen a szövetség elnökének bizalma.
Sokatmondó azonban, hogy az RMDSZ-közeli média a közelmúltban úgy próbálta beállítani Olosz politikai karrierépítésének ügyét, mint amelyre a szövetségnek a legapróbb befolyása sem volt, elvégre – sugallják – a politikus anyaországi pártfogóitól kapta a hátszelet. Köztudott, hogy onnan is kapott, felfuttatásának felelõsségét azonban nem határon vagy házon kívül kell keresni. Még akkor sem, ha a végleges ítélet kihirdetéséig õt is megilleti az ártatlanság vélelme, ami – valljuk be – egyre gyengébb lábakon áll.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!