2009. december 03., 11:512009. december 03., 11:51
Irigykedem, mert nekem lassan harminc éve csak egy nyáridőben bűzlő, télen vihar utáni állapotokat idéző szemeteskuka jutott. Pedig 25–27 évvel ezelőtt még a zöldpázsitos játszótérre is rápillanthattam, ha netán a bűzlő, siralmas látványt keltő kuka nézésébe belefáradtam volna.
De rég elmúltak már ezek az idők. A játszótéren garázsnak minősített faépítmények jelentek meg. No, nem kell valami ízléses, amolyan igazi székely „műremekre” gondolni, csak olyanra, amit az ember hirtelen néhány deszkából összeeszkábál ideiglenesen, hogy sokba se kerüljön, valamelyest a célt is szolgálja, de ne tekinthesse a gazdája kidobott pénznek, ha netán az „illetékesek” egy intézkedéssel lebontatnák.
Nem kell izgulni, mert nem bontatták le. Az elmúlt több mint húsz esztendő alatt az idő vasfoga is jócskán kikezdte a sötétszürke meg sötétbarna árnyalatú „tákolmányokat” – ahogyan Gyergyóban nevezik az ilyen építményt – így még lesújtóbb képet mutatnak. Talán annyi változás mégis történt, hogy már nem visít a malac reggelente majdnem mindegyikben, kényelmeskedő gazdáját emlékeztetve, ha nem ad enni, nem lesz hízó belőle karácsonyra. Ja, és nehogy megfeledkezzek a kukáról!
Hát kérem, itt komoly változás állt be. De tényleg, viccet félretéve… Ugyanis a régi rozsdás, „nehéz” fémből készült hatalmas tárolókat, melyek a hajnali cserék alkalmával akkorát csattantak, hogy még a halott is felébredt, kicserélték kisebb, zöld színű kerekes kukákra a háztartási hulladéknak, és minden hulladékgyűjtő helyre tettek egy sárgát is a pillepalackoknak. Később bekerítették az új „módos” kukákat, ma már reteszes kiskapun lehet megközelíteni a zöld és sárga tárolókat. Mindezt azért, hogy ne fessen úgy a kuka környéke, mintha egy trópusi tornádó vagy a cunami söpört volna végig rajtuk. Eleinte repestem az örömtől, mert azt hittem, változik a konyhaablakból a látvány, de örömöm korainak bizonyult.
A bűzös látvány maradt, sőt tegnap reggel, amikor a külön zacskózott konyhai szemetet és az összegyűlt pillepalackokat el akartam dobni, meg sem tudtam közelíteni a bekerített üres kukákat, mert térdig érő gyanús „katyvaszon” kellett volna átgázolnom. Nem tettem, hanem morgolódva a többi közé dobtam a magamét… Azóta is azon morfondírozok: Ki ezért a felelős?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok