2010. február 15., 09:292010. február 15., 09:29
Az idilli állapotokat felvázoló kijelentést ugyanakkor árnyalja, hogy a koalíció másfél hónapos pályafutása során a magyar közösség számára létfontosságú kérdések a konkrétumok szintjén egyelőre nem merültek fel. A kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók határainak magyar szempontból kedvező átrajzolása ugyan belekerült a kormányprogramba, ám minderről a részletek szintjén még nemigen folyhatott érdemi vita.
Márpedig a valódi konfliktusok várhatóan akkor kerülnek majd napirendre, amikor arról szól a koalíciós vita, hogy milyen jogosítványok birtokában működhet a kulturális önrendelkezés, illetve hogy valóban megalakulhat-e egy magyar többségű székely és egy jelentős arányú magyar lakossággal rendelkező partiumi régió. A PDL-nek ugyanis akkor kell majd mérlegelnie, bevállalja-e , hogy az ellenzéki pártok azon az alapon indítanak offenzívát ellene, hogy elárulja a nemzet érdekeit, amikor önrendelkezést és saját régiókat biztosít az ország „felszabdalására” készülő magyaroknak.
Az egyelőre az RMDSZ malmára hajtja a vizet, hogy az ellenzék a választási kudarcok nyomán belső csatákba bonyolódva próbál kiutat találni a válságból. A PSD-t belviszályok feszítik, így komolyabb fenyegetést paradox módon az RMDSZ-szel hosszú ideje jó viszonyt ápoló PNL jelenthet: ha a pártban felülkerekedik az elvi alapú ellenzéki szerepet elutasító szárny, a PDL kapva kapna az alkalmon, hogy bevonja a kormányba. Ez esetben pedig az RMDSZ érdekérvényesítési potenciálja drasztikusan csökkenne.
Az RMDSZ legfőbb feladata így most az, hogy minél hamarabb napirendre kerüljenek a számára fontos kérdések, és hogy megakadályozza a PDL-t a vita halogatásában. Ha ez sikerül, már több joggal hasonlíthatja magát a szövetség a többszörös olimpiai bajnok magyar vízilabdaválogatotthoz. Addig azonban nem árt egy kicsivel több alázat a „játékkal” és a „szurkolókkal” szemben, és az, ha az öntömjénezés helyett inkább a megfelelő taktika kidolgozására és alkalmazására koncentrál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok