Ki terrorizál kit?

Igaz, iszlamisták helyett itt egy marginális, minimális támogatottságú, nehezen komolyan vehető magyar szervezetecske, bomba helyett meg petárda és születésnapi tűzijáték jutott, de hát kis ország abból főz, amije van.

Valami hasonló már várható volt, hiszen a mindenkori román illetékeseket ismerve nehéz volt elképzelni, hogy a világszerte dúló terrorfélelmet meglovagolva nem próbálnak ezzel az ürüggyel fellépni a magyar jogkövetelések ellen. Leszögeznénk: a terrorizmust természetesen elutasítjuk, és azt sem mondjuk, hogy a HVIM csupa ártatlan, mókusokat simogató kiscserkészekből állna.

De egyrészt próbáljuk a helyén kezelni a dolgot, másrészt emlékeztetnénk: a HVIM román megfelelője, az Új Jobboldal a román kormány helyi képviselőinek asszisztenciája mellett, szabadon provokálhat a magyarlakta vidékeken, uszíthat a magyarok ellen, zavaros ortodox-soviniszta-miszticista nézeteit terjesztve. Sőt épp most hagyták jóvá, hogy párttá alakuljon.

És ha már a terrornál tartunk: nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi években épp a román állam és helyi szervei voltak azok, amelyek a magyar közösséget terrorizálták. Jusson eszünkbe a magyar jelképek elleni hadjárat, a MOGYE-ügy, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ismételt ellopása, a magyar feliratok üldözése gyanítható intézményi hátterű, hivatásos „civil\" bajkeverők feljelentgetései nyomán, illetve a román nemzeti ünnepen a magyar többségű városokban egyértelműen a megfélemlítés szándékával tartott, erődemonstrációnak szánt katonai parádék.

Mindez része annak a játszmának, amelynek lényege: úgy akarják ellensúlyozni a teljesen jogos és megalapozott magyar jogköveteléseket, hogy megpróbálják elhitetni: épp hogy a románokat nyomják el a magyarok az általuk többségben lakott vidékeken. Ennek érdekében nem átallnak kormányzati szinten kiállni egy olyan román szervezet mellett, amelynek tevékenysége soviniszta, uszító megnyilvánulásokban merül ki, de van képe az összes székelyföldi román „érdekképviseleteként\" beállítani magát.

A mostani „terrorügy\" ügyészségi vádirata is egészen sajátos, hiszen abban többek között azt is felróják a terheltnek, hogy nem volt hajlandó a vádakat beismerve önmaga ellen vallani – az ártatlanság vélelmének elve és a román igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére. Nem vizsgázott jobban a román mainstream sajtó sem, amely annak ellenére is kész tényként kezeli, hogy valóban terrorizmusról van szó, hogy közben néhány józan román hang is felhívja a figyelmet az ügy gyanús körülményeire.

A terrorvád és annak a román nemzeti ünnepre való időzítése azt sugallja: a román illetékesek nemhogy nem hajlandóak elfogadni, hogy az önrendelkezés a békés egymás mellett élés, a magyar közösség „pacifikálásának\" a záloga, hanem egyenesen azzal akarják diszkreditálni az autonómia fogalmát, hogy megpróbálják „rátolni\" azt a terrorizmusra. Egyben a hírszerzés, igazolandó saját létét, igyekszik megszolgálni a rá költött közpénzeket.

Az már mellékes, hogy közben hiszterizálják a közvéleményt, amely – többek között már az óvodától kezdődő soviniszta agymosás hatására – a lelke mélyén akkor is hinni akar a magyar terrorizmus létezésében, ha az legfeljebb néhány kétes alak, illetve titkosszolgálati vezető elméjében létezik.

Mindez nagyon veszélyes, hiszen tovább növeli a magyarok és románok közötti feszültséget. Igaz, ennek nyomán, a mesterségesen szított bizalmatlanság és gyűlölet légkörében, az egyre jobban radikalizálódó közegben a hírszerzés is újabb és újabb „terroristákat\" tálalhat a nagyérdemű elé. Közben a politikum is fellélegezhet, hiszen miközben a terrorhisztiről szól minden, addig sem a költségvetés gondjairól, a hiányzó infrastrukturális beruházásokról vagy a politikusok korrupciós ügyeiről van szó.

A terrorügy egyértelműen megfélemlítési kísérletként értékelhető – üzenete az, hogy aki felemeli a szavát a magyarellenes lépések ellen, bármikor arra ébredhet, hogy terrorista lett belőle. De annak is fennállhat a veszélye, hogy egyesek a már meglévő jogokat is korlátozni próbálják, ne adj\' Isten, magyar szervezetek betiltását kezdeményezik, vagy korlátoznák a magyar közösség és az anyaország kapcsolatát.

Nem szabad azonban engedni: a romániai magyar közösségnek ezek nyomán továbbra is politikai eszközökkel, de kétszeres erővel kell küzdenie az őt megillető önrendelkezésért, illetve nyilvánosság elé tárnia a romániai magyarellenes lépéseket bel- és külföldön egyaránt.