Ki oltja le utolsóként a villanyt Romániában?

Időnként napvilágot látnak olyan kimutatások, hogy az erdélyi magyarság soraiban csökken a kivándorlási hajlam – arányaiban kevesebb magyar vándorol ki, mint román –, de ez a tízévente megejtett cenzusok eredményein nem látszik. A népszámlálási adatok immár évtizedenként kétszázezres fogyással ,,árazzák be” az erdélyi magyar közösséget, ami arányosan alakul a romániai összlakosság egymilliós zsugorodásával.

A fogyás elképesztő mértékét jelzi, hogy az 1967-es, félmilliót meghaladó újszülötthöz képest 55 év múlva kétharmaddal kevesebb gyerek látta meg a napvilágot: 2022-ben 171 ezer újszülöttet vettek nyilvántartásba a romániai szülészeteken.

A jelentős csökkenés adatainak nyilvánosságra hozatala tavaly nagy feltűnést keltett, de azóta újabb és újabb rekordok dőltek meg. Mintha megállíthatatlan trendnek lennénk tanúi. A helyzet érdekessége, hogy

A gyerekek tehát mégiscsak megszületnek, de nem a szülők szülőföldjén, hanem idegen környezetben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a népességfogyás nem romániai sajátosság, hiszen az Európai Unió számos országát sújtja, de Románia ezen a területen is élen jár, mint a legtöbb negatív rekordban. Mindez olyan ördögi kört eredményezett, amiből a bukaresti politikai osztály nem lát, de nem is keres érdemi kilépést.

A romániai népességfogyás egyik legfőbb okát nyilván a szegénység jelenti. Habár egyes szakvélemények szerint a jólét nem jár kéz a kézben a magasabb gyerekvállalási kedvvel – példa rá Németország, ahol európai viszonylatban is az egyik legalacsonyabb a születések száma –, viszont ennek ellenkezőjére is vannak jó példák. A kelet-európai régióban főleg a magyarországi családvállalási modell bizonyított, ahol európai viszonylatban is kiemelkednek a családtámogatási programok. A PSD-PNL-RMDSZ-kormány idején valami hasonlót próbált tető alá hozni Gabriela Firea volt családügyi miniszter – aki korábbi, bukaresti főpolgármestersége idején több családtámogatási programot indított el a román fővárosban –, azonban a bukaresti kormányban a történet félúton megbicsaklott. Ehhez

A rendszerváltás utáni Romániában családtámogatásra soha nem volt határozott elkötelezettség. A lesújtó demográfiai adatok láttán mindenki a fejét ingatta, miközben igyekezett szőnyeg alá söpörni és elfelejteni a bosszantó statisztikákat. Ezzel párhuzamosan indult be a masszív munkaerőimport. Miután kiderült, hogy a ,,Pruton túli román testvérek” többségének esze ágában sincs Romániában maradni – ők is dobbantottak Nyugat-Európa felé –, elkezdődött a nagyarányú távol-keleti munkaerő-behozatal.

A román politikai osztály ma abban bízik, hogy az egyre terebélyesedő ,,importtömeg” fogja megmenteni a romániai munkaerőpiacot, és kitermelni a nyugdíjkassza évről évre növekvő hiányát. Ez az illúzió valószínűleg az ország schengeni szárazföldi csatlakozását követően úszik el, amikor kiderül, hogy nem csak a romániai, hanem Srí Lanka-i emberek számára sem vonzó a romániai munkaerőpiac.