2012. október 08., 08:582012. október 08., 08:58
A birtokos ragok folytonos idézőjelezését elkerülendő máris pontosítok: a halmozott felsőfok erdélyi nemesi kastélyokra vonatkozik, innen a nyelvtörő beszéd is, hiszen a Bethlen és Rákóczy neveket még csak-csak kiejtik valahogy, de van, ami már gondot okoz. És hogy mi ebben a sunyiság?
A filmecskéket kísérő szöveg valahogy – félelmetesen?! – ugyanaz: a ki tudja hol élő jogos tulajdonosok visszakérték értékeiket, annak rendje és módja szerint vissza is kapták, vagyis az állam levette a kezét róluk, most viszont magukra hagyottan omladoznak, s a jó pénzért bámészkodni óhajtó turisták még a belépőjegy árát sincs akinek kifizethetnék, ha csak nem ragasztják oda a „Belépni tilos! Magántulajdon!” tábla sarkába-hátuljára, ahogy a mulató kedvű nábob nyálazza a bankót a prímás homlokára.
Na itt a sunyiság: csak arról beszélnek, hogy a visszaszolgáltatással az állam levette az említett épületekről a kezét, arról egyetlen szó sincs, hogy amikor viszont rátette, akkor még az is előfordult, hogy egy tollvonásra sem volt szükség, megtette azt egy köpettel nedvesített tintaceruza is. A nép nevében... szólt a verdiktum, s ha még ott találtak valakit a „kezeskedő” hiénák a családból, az készséggel ellenjegyezte a nevezetes okiratot, örvendve, hogy nem lövik agyon. Ezt követően pedig?! Tudok olyan kastélyról, amelynek egyik szárnyában izzadó „írnokok” gömbölygették szép kerekre az egyébként soványka terméseredményeket, a másik szárny márvány fürdőmedencéjéből a termelőszövetkezet malackái lefetyelték vígan a moslékot, hogy a téli ünnepekként emlegetett karácsonyi feketevásárra ugyanolyan gömbölyűek legyenek, mint az álombeli hektárhozamok.
Most már nincsenek téeszek, vannak viszont olyan semmiből érkezett nábobok, akiknek jobban esne a prímással a mulatozás egy-egy ilyen régi kastélyban – még azzal sem átallva megfejelni „nemzeti” értékmentő igyekezetüket, hogy a vételárként lepengetett jelképes euróapró mellett az eredeti tulajdonos nevét is megtanulnák leírni. Természetesen csak ha nem túl kacifántos, ékezetes-mellékjeles az a név, hisz akkor úgysem sikerülne minden mondatukba beleszőni – mint ősiségük bizonyítékát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.