Kezdődik!

Helyesebben megkurtította a vakációjukat, de hát úgyis annyit szenvedtek a nagy hőség miatt, jöhet most már az iskolai felüdülés. Ahol az első időkben nem lesz túlságosan strapás a tanulás, mert tankönyvek csak elszórtan lesznek, példatárak, szöveggyűjtemények letiltva, kivéve az ötödikeseket.

Miért is egyenlőbbek ők az egyenlők között?! Mert először szembesülnek a minden órán más és más tanári arccal, tanári módszerrel és elvárással, már nemcsak a jól megszokott tancsi kérdéseire számíthatnak. Valószínűleg ez a tény ihlethette egy újabb gyöngyszem kiizzadására a lélekturkászatban nem igazán otthonosan mozgó főtanügyért, hogy az utolsó előtti pillanatokban bedobja a mentőövet, a sürgősségi tankönyv sűrítményét.

Zseniális ötlet, messze túlhaladja a helyes járás és kúszás-mászás technikákat elemző és előadó tornakönyveket, hiszen nem kell annyi mindent cipelni az iskolatáskában, csak előkapni az életmentő sűrítményt, és máris minden óra anyaga le lesz fedve. Mekkora nóvum egy ilyen csodakiadvány ahhoz az „újításhoz” képest, amit 2000-ben vezetett be az akadémiai szférákban lebegő miniszter asszony, aki egyetlen szempontot követett: elődjét meg akarta überelni, az előző, két egyenlő félévre osztott tanévszerkezetet három plusz hat hónapos „félévekre” osztotta.

Visszagondolva, ezzel a hajmeresztő intézkedéssel kezdődött a hazai tanügy azóta is tartó, mostanában épp csúcsrekordot döntögető fejetlensége. Ha megnézzük, az „évforduló” épp egybeesik az idei tanévben végző nemzedék nagykorúsági bulijával. Magyarán: ők már nem értek meg egyetlen normálisnak mondható, különösebb kísérletezések és ötletelések nélküli tanévet sem.

Nem akarok jósolgatni, de belőlük nem is nagyon sokára szülők lesznek, s vajon mit fognak elvárni majd a csemetéiket oktató intézményektől?! És azért sem kell csodálkoznunk, mert a mostani miniszter irányította éveken át a tanügyi szakszervezetet, nemrég pedig ország-világ előtt kijelentette: az intelligenciahányados emlegetése merő botorság, hisz lám, belőle is miniszter lehetett.

Szóval miért is ámuldozunk az év közben megrendezett szóbeli záróvizsgákon? Vagy az online dolgozatjavításon?! Egyetlen reményünk lehet: az értelmes diákok és tanerők közös erővel mégiscsak elbotorkálnak majd az akadályokkal telebiggyesztett tudásösvényeken. Sikeres tanévet kívánok mindenkinek!