2009. március 18., 11:022009. március 18., 11:02
Igen ám, de farka mindig kikandikált, ergo „kilógott a lóláb”, pontosabban ebben az esetben a macskafarok. Sorolhatnék még egész sor közmondást és szólást, azonban még csak egyre hívnám fel a figyelmüket, méghozzá a „bújj el, s kukkants” igazára. Ugyanis a cirmos gyakran szokott olyan helyen meglapulni, ahonnan aztán vagy lejönni nem tud, vagy kijönni képtelen. Például függönytartó, szekrény stb. Ilyenkor aztán keserves nyivákolással adja tudtunkra, hogy ő ugyan elbújt, de ideje lenne megtalálnunk, mert mélységiszonya lett a függönytartón, illetve fogy a levegő a szekrény belsejében.
Érdekes módon utóbb, amikor egy politikai rendezvényen voltam, ugyanezeknek a szólásoknak az igazáról győződhettem meg, csak teljesen más kontextusban. Itt ugyanis a színek színjátékával próbálták maszatolni, rejtegetni a rejtegetnivalót oly módon, hogy kétféle, igencsak közeli színárnyalatú kitűzőt biggyesztettek a különféle státusban érkezők mellére. Már akkor megállapítottuk néhányan, „kilóg itt a lóláb”, mert csak a színtévesztők nem láthatják, hogy pirossal azonos spektrumú szín két egymástól hajszálnyiban eltérő alapú kitűzőjén a más-más státusú résztvevők megnevezése is azonos.
De azt is megállapítottuk, hogy a kitűző színárnyalatainak ötletét egy reklámfogásokban és tömegmanipulációban jártas személy adhatta, aki még a neonfény okozta színtorzulásokat is figyelembe vette. És itt jött be a második szólás igaza, a „bújj el, s kukkants”-é. Mert lehet, hogy senkinek fel sem tűnt volna a későbbiek során, hogy lényegi dolgokról mikor milyen színárnyalatú résztvevő szavaz, hacsak a színkártyák megrendelője el nem árulja magát azzal, hogy szavazat alá bocsátotta: mostantól legyen mindenki egyszínű, ne kétszínű.
Ebből lett aztán a ribillió. Jogosan, mert ha már kétféle árnyalattal megkülönböztették őket, akkor mégis, miért akarják egyszínűvé keverni a társaságot. Amit aztán végezetül sem értettünk: ha a kétféle színárnyalatú kártya megrendelője ilyen szépen megbújt a színek mögé, akkor miért kukkantott? Illetve a macskapéldát ismerve, nem értem, hogy akkor most mi a baj: mélységiszonya lett a színkártya-megrendelőnek, vagy fogy a levegő?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok