Persze, ki ne szeretne 0 (2000 lejnél kisebb fizetések esetében) vagy 10 százalékos (2000 lejnél nagyobb fizetések esetében) jövedelemadót fizetni a jelenlegi 16 százalék helyett, vagy ki ne szeretné, ha az adóból leírható lenne az egészségügyi ellátás, a gyerekek iskoláztatásával járó költségek, s még ki tudja, hány dolog? Ki ne szeretné, ha több pénzből gazdálkodhatna, ha a romániai bérek növekedésnek indulnának, mert még mindig fényévekre a nyugat-európai bérek szintje?

De egy ilyen drasztikus adócsökkentés nem más, mint száguldás a szakadék felé, ráadásul padlógázzal. Az eddigi számítások szerint a háztartási adózás bevezetésével 3 milliárd euróval folyna be kevesebb az államkasszába, és még legalább 1 milliárd lejbe kerülne az adótanácsadók alkalmazása. (Közben persze azt se feledjük el, hogy 7 milliárd lejt visz el a közalkalmazottak egységes bérezésének a gyakorlatba ültetése, s még ki tudja, mennyit a tervezett nyugdíjemelés.)

És akkor el is érkeztünk az adótanácsadókhoz, akiket a háziorvosi rendszerhez hasonló konstrukcióban választhatnánk ki, és – mint említettük – az államkasszából fizetnék őket. Igazából a történetnek ez a vetülete nem is hangzik rosszul, mert még csak az hiányozna, hogy nekünk kelljen végeznünk a könyvelőket is zavarba ejtő mennyiségű papírmunkát, milyen jó, ha megteszi ezt helyettünk egy profi, méghozzá ingyen.

Kérdéses azonban, hogy alig több mint másfél év alatt fel lehetne építeni ezt a rendszert, amikor jelen pillanatban olyan megyék is vannak az országban, ahol két-három adótanácsadó van. Ugyanakkor – ha valamilyen csoda folytán sikerül is kiképezni és alkalmazni a kellő számú adótanácsadót – a vidéki lakosság minden bizonnyal hátrányos helyzetben lesz a nagyvárosok lakóihoz viszonyítva, és futkoshatnak városra adóügyeket intézni.

Nem elhanyagolható érv a háztartási adózás ellen az sem, hogy a romániai lakosság pénzügyi ismeretei valahol a bányabéka ülepének szintjén tartanak, az iskolákban nem tanítják meg az alapvető adózási ismereteket sem, nemhogy egy ilyen bonyolult rendszer működési mechanizmusait.

Ilyen körülmények között tervezik azt Liviu Dragneáék, hogy a munkáltatók már 2018 januárjától nem tartják vissza az adó összegét a fizetésekből. Miután az országos átlagbér meghaladja a bruttó 2000 lejt, sokaknak lesz plusz 10 százalék a bankszámláján vagy a pénztárcájában. Annál kevesebben lesznek viszont, akik felelős adófizető polgárként ezt nem költik rögtön el, és félreteszik, hogy 2019 májusában ne maradjanak hoppon. S ne maradjon hoppon az államkassza is a sok elmaradó összeg miatt, amit a legrosszabb esetben végrehajtással tudnak csak behajtani.

A háztartási adózás ötlete alapvetően tehát nem rossz, de Románia egyáltalán nem áll készen a lépésre, pláne nem olyan elvetemült ötletekkel, mint a 2000 lejesnél kisebb fizetések adómentessé tétele. Hogy készen fog-e egyáltalán állni, nehéz lenne megjósolni, de annyi biztos, hogy a modell az Egyesült Államokból származik, s annak bonyolultsága miatt az amerikaiak is éppen azon tanakodnak, hogyan tudnák leegyszerűsíteni.

Így csak reménykedni tudunk, hogy a kormánypártok ezúttal meghallják az észérveket, és gyorsan elfelejtik az egészet.