2009. december 02., 11:242009. december 02., 11:24
Meglóbálni még a késnek látszó tárgyat sem szabad, mert azonnal gyanúba keveredhetünk. Arról nem számoltak be a partiumi rendfenntartók, hogy mire kellett a bácsinak a kés. Könnyen előfordulhat, hogy ezzel szerette volna jelezni segítőkészségét, és igyekezett mindenkinek felszeletelni a délutáni uzsonnáját.
Vagy csak épp a szomszédba szaladt leszúrni a malacot, mivel elég kevés EU-konform kábítópisztolyos böllér szaladgál mostanában a köztereken. Nem lesz könnyű dolga ezután a késdobáló artistáknak sem, hiszen őket joggal vádolhatják közveszélyességgel. Egyébként pár éve egy keleti származású kisebbségbeli úr rohangászott az utcákon méretes késsel. A kocsmában nem szívesen fizetett, de nem is kérte rá senki, mert mindenki tudta, hamar előkapja a békanyúzóját.
Egyre több a beszámíthatatlan fenyegetőző mostanában. Nemcsak a főiskolai kollégiumokban lövöldöző, kimerült fiatalokra gondolok, hanem a kilátástalan életbe belefásult mindennapi kispolgárokra, akik összes keserűségüket alkoholba fojtják, és érzéketlenül szállnak szembe a nagyvilággal. A választási hajrá utolsó menetében sajnos a legilletékesebbeknek nincsen idejük odafigyelni ezekre az emberekre.
A legtöbb esetben már a család, a szűk baráti, szomszédi közösség is kevésnek bizonyul a megoldás kidolgozásában. Emberek tűnnek el a semmibe magyarázat nélkül egyik percről a másikra. Felfoghatatlan, mi zajlik le a fejében annak, aki mindent a háta mögött hagyva esik szét. A modern társadalom elkerülhetetlen és értelmetlen hozadéka ez – vélik a szakemberek. A legnagyobb meglepetést az okozta számomra, hogy már falvakon is vannak mindenre elszánt hajléktalanok.
Olyan emberek, akiket hiszékenységük vagy elesettségük miatt embertársaik kizsákmányoltak, akiknek már nincs mit veszteniük, így mindent bevállalnak. A leginkább az ejt kétségbe, hogy nem tudni, hova tart ez a fejlődés, mi lesz a vége. Ki érezheti magát biztonságban, amikor kamaszok vernek meg hosszú életüket tisztességgel végigdolgozó kisnyugdíjasokat egy marék aprópénzért? Szerintem érdemes elgondolkodni azon, miért járkálnak kivont késsel emberek az utcákon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok