2011. november 28., 07:282011. november 28., 07:28
Lehet, hogy nem válik dicsőségemre, de nem az eset emberi vetülete érintett meg, s még csak nem is futballszurkolóként szisszentem fel, ugyanis nem a milánói vörös-fekete mezes gárda a kedvenc csapatom, az időközben kisebb műtéten átesett és a közeljövőben ismét edzésbe álló Cassanóról pedig sosem voltam nagy véleménnyel. A stroke volt az ami fájt, magyarul beszélő, az anyanyelvvel szemben egyfajta zsigeri tiszteletet érző emberként szúrta a szememet a magyar szövegbe hányaveti fölényességgel beleerőszakolt angol szó. Pedig nem első alkalommal találkoztam a lexikológiai torzszülöttel, körlevélben már hónapokkal korábban felvilágosított egy jóakaróm a stroke tüneteiről. Időközben kiderítettem, hogy kedvenc hírportálomra sem Cassano sajnálatos balesete kapcsán furakodott be először, korábban ugyanis Törőcsík András, illetve egy neves brazil futballcsapat edzője sem agyvérzést kapott, nem is szélütés érte, s még csak nem is a guta ütötte meg őket, hanem stroke-ot kaptak. Ilyeneket olvasva pedig engem is kerülget a stroke. Abba már úgy-ahogy belenyugodtam, hogy napjainkban mindenki, aki meg tudja különböztetni első hallásra az angolt a szuahélitől, és képes négy tőmondatot elgagyogni Shakespeare nyelvén, nem ellenőriz valamit, nem utánanéz valaminek, avagy megbizonyosodik valamiről, hanem csekkol, lecsekkol, a reptéren induláskor pedig a világért sem ellenőrzésen megy át, hanem becsekkol. Elégtétellel tölt el, hogy a botcsinálta nyelvújítóknak legalább az írott nyelvbe nem sikerült egyelőre becsempészniük ezt a förmedvényt. Ezzel szemben úgy tűnik, a stroke immár polgárjogot nyert a sajtónyelvben, mérgező televényként burjánzik. S ráadásul annyira banális, nem is értem, hogy a maga szürkeségében hogyan futhatta be ezt a fényes karriert. Semmi sincs benne abból a kedélyes agyalágyultságból, ami egy másik, a sajtóban szintén terjedő anglicizmusból, az arcvesztésből sugárzik. A gyengébbek kedvéért ez a to lose the face angol kifejezés tükörfordítása, ami a tekintély elvesztését jelenti. A többnyire az igényes minősítésre aspiráló írásokban felbukkanó sületlenséget előszeretettel alkalmazó tollforgatóknak valószínűleg meg sem fordul a fejében, hogy ezen nyelvi fordulatnak semmivel sem több a létjogosultsága, mint a székely–román szótár olyan aranyköpéseinek mint a rece sus tăiat (hideg felvágott) vagy a zburător maşină mamă dacă-i bine (repülőgép-anyahajó).
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok