VEZÉRCIKK – Több szinten is nehézkessé vált az erdélyi magyar közösséget segítő szociális háló működése, amelynek a Románia szinte minden területét uraló bürokratikus rendszer az egyik kerékkötője.
2016. március 02., 20:152016. március 02., 20:15
A szociális ellátással foglalkozó magyar szervezetek, alapítványok képviselői arra panaszkodnak, hogy a hatóságok egyrészt a valóságtól elrugaszkodott feltételek teljesítésével terhelik őket, másrészt az állami támogatások mértéke jelentősen megcsappant a korábbiakhoz képest.
A létfontosságú szolgáltatások támogatását az államnak kéne felvállalnia, de nem teszi, a szociális háló pedig nem fedheti le kellőképpen és zavartalanul a területet, amelynek jobbítására vállalkozott. A magyar érdekképviselet is nehezményezi, hogy a törvények és az alkalmazásukért felelős intézmények között nincs kapcsolat, a támogatási rendszer kiszámíthatatlan, kevés a pályázati úton lehívható finanszírozás. Az állam mostohagyermekként kezeli a szociális szervezeteket, a törvények pedig módosításra szorulnak – akárcsak megannyi más hazai területen.
Áldatlan állapotok uralkodnak ily módon a Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett gyermekotthonokban, akárcsak a Caritas segélyszervezet háza táján és persze más szervezeteknél. Böjte Csaba, akinek immár 23 éves alapítványa több mint 3000 gyerek boldogulását, felnövését segítette, a minap rámutatott, megnehezítette a bürokratikus rendszer az otthonokba való befogadást. „Akkor kell megmenteni valakit, amikor fulladozik, és nem a megmentés módozataival kell foglalkozni” – figyelmeztetett a szerzetes.
Ahol hátrányos helyzetű magyar gyermekek és felnőttek jólétét igyekeznek a lehető leghatékonyabban segíteni, ott a hatóságok akadékoskodnak, vizsgálódnak, nagyítóval keresik, hogy mibe kössenek bele. Bizonyára sokakat zavar, hogy a tömbmagyar és szórványvidékeken hosszú idő óta eredményesek a magyar közösséget segítő kezdeményezések. És nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság itthonmaradása azon is múlik, mennyire sikerül egy szociális hálót kiépíteni. Ami márpedig nem sikerülhet megfelelőképpen, ha ilyen sok kerékkötője akad. Mint például a hivatalok packázásai, a hatóságok akadékoskodásai, időhúzása, a bürokratikus rendszer mondvacsinált korlátozásai.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!