VEZÉRCIKK – Eddig sem voltak a békés együttélés élharcosai a Marosfőn időnként összeülő és a románok elnyomását vizionáló székelyföldi „román civilek”, azonban élükön Mircea Duşa védelmi miniszterrel most már odajutottak, hogy nyilatkozataik nyomokban sem tartalmaznak valóságot.
2015. október 04., 22:482015. október 04., 22:48
Hogy provokációnak vagy manipulatív hazugságnak tekintjük-e a Román Akadémia Etnikai Problémákat Kutató Európai Központjának igazgatója, Radu Baltasiu nyilatkozatát, már szinte teljesen mellékes, a lényeg úgy is az marad, hogy ez az ember „apartheidféleséget” említett, amikor a székely megyékben kisebbségben élő románok hányatott sorsáról értekezett.
Vajon az úr egyáltalán tisztában van azzal, hogy mit mondott? Talán jobb lenne mindannyiunk számára, ha nem lenne, s miután elolvassa az értelmező szótár vonatkozó szócikkét, kiadna egy helyesbítő nyilatkozatot. Bár sokat elárul a dolgok menetéről az is, hogy a hírügynökségi beszámolók szerint senki nem fojtotta belé a szót ezen a ponton, mi több, vasárnap koraestig el sem határolódott senki az „akadémikustól”.
Az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is. Ha jól megnézzük, beolvadástól való félelmük, igényük arra, hogy kisebbségként különleges odafigyelésben részesüljenek a központi hatalom részéről, nem más, mint amit mi is annyi ideje kérünk.
Csakhogy míg mi a békés együttélést is magában foglaló autonómiát akarunk, addig ők a hadsereget és más rendvédelmi szerveket hoznának a magyarság nyakára, hogy móresre tanítsák „a sok mocsok szeparatistát”, a magyarellenességet hivatásuk legfontosabb elemének tekintő prefektusokat pedig bebetonoznák székükbe, nehogy egy magyar megszentségtelenítse azt ülepével. (Mint tudjuk, ez is csak áltéma, azért mondják, hogy ne legyenek csendben, hiszen a magyar kormánymegbízottak se tudtak sokat tenni, egyetlen fecskeként nem csinálhattak tavaszt a megörökölt apparátussal.)
Mondhatnánk, hogy abban reménykedünk: az apartheid emlegetése a jóérzésű románokban is kiveri végre a biztosítékot, és közös erővel sikerül leültetni a hőbörgőket. Duşa jelenléte viszont azt jelzi, hogy Romániában valóban a kormányprogram része a magyarok megfélemlítésére és „megrendszabályozására” irányuló szándék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!