2011. június 10., 09:172011. június 10., 09:17
A román politikum azonban olyan kardcsörtetésbe kezdett, mintha legalábbis egy újabb kisantant alakult volna, amely meg sem áll addig, amíg Bukarestet annak XXIV. kerületeként Budapesthez nem csatolja.
Az országféltő düh teljességgel irracionális méreteket öltött, mintha a hisztérikusan rettegők attól tartanának, hogy az iroda személyzete hazaútjai során fokozatosan csempészi be az autonómiát Nyugatról a Székelyföldre, hogy aztán egyszer csak arra ébredjenek Bukarestben, hogy amíg nem figyeltek oda, a régiót egyszer csak ellepte az autonómia, és már semmit sem lehet tenni ellene. Vagy ami még rosszabb, a képviselet munkatársai akár arra is képesek lehetnek, hogy az aktatáskájukban, darabonként csempésszék ki a Székelyföldet az országból, hogy aztán a végkifejlet hasonlatossá váljék az előzőekben vázolthoz: mire a méla román politikum észbe kap, az ország közepén ott éktelenkedik egy hárommegyényi lyuk, a Székelyföld meg közben vidáman lebeg valahol Brüsszel fölött.
A hisztériakampány nyomán már az sem elképzelhetetlen, hogy a román anyák előbb-utóbb az autonómiával kezdik ijesztgetni rakoncátlan gyermekeiket (Ha nem eszed meg a tejberizst, elvisz az autonómia!), az ortodox templomokban pedig az ördögöt a továbbiakban nem az elnyomó magyar gróf, hanem az autonómia testesíti meg, amint kénköves lángokat lehelve, karmos mancsaival éppen nem engedi Bukarestbe vinni a Hargita megyei helyi adókat. Az irodaügy immár olyan fejleményeket eredményezett, amire valóban aligha számíthattunk: a magyarokat a legkevésbé sem szívelő egyik román politikus kijelentette, megtorlásul megnyitja a Mócföld brüsszeli képviseletét. Ami, lássuk be, nagyjából olyan kaliberű büntetés, mint amikor a Monty Pythonnál a spanyol inkvizíció úgy akarja móresre tanítani az eltévelyedetteket, hogy puha párnákkal döfködi őket. Arról nem is beszélve, hogy azon vajon mikor gondolkodnak el a Székelyföld-tagadó román politikusok: ha egyszer szerintük ilyen régió nem létezik, akkor miért beszélnek róla naponta közel huszonnégy órán keresztül?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!