2012. május 29., 09:362012. május 29., 09:36
Ha például a román rendőrség a bűnözők ellen folytat olyan hajtóvadászatot, mint az író hamvai után, máris biztonságosabb országban élnénk. Teljesen egyértelmű, hogy két héttel a helyhatósági választások előtt az új bukaresti hatalom mondhatni politikai kéjjel kapaszkodott bele az író vitatott politikai tevékenységébe, és rántotta elő a magyar kártyát, nem riadva vissza a saját magát is kiröhögtető intézkedésektől és megnyilvánulásoktól sem. Nagy urnakereső és Nyírő-üldöző igyekezetükben a román politikusok immár azt is az író fejére olvassák, amit el se követett, vagy nem is gondolt, közben viszont saját szélsőségeseiket tolerálják.
Ebben az iszonyatos hangzavarban és politikai nyilatkozatháborúban ráadásul az a legnagyobb baj, hogy a „vita” elsősorban arról szól: melyik nép történelmében fellelhető a legtöbb ellentmondásos személyiség, háborús bűnös – de hogy közülük is melyik volt a legelvetemültebb, Horthy, avagy Antonescu. Ugyanakkor ha őszinték akarunk lenni, a mi lelkiismeretünk sem lehet teljesen tiszta – többek között Nyírő emléke előtt – ebben a történetben, az újratemetés nemes ügyét semmiképpen sem lett volna szabad nyilvánvaló kampánycéloknak alárendelni.
Ettől függetlenül a román kormány és diplomácia hozzáállása, reakciója mindennek nevezhető, csak európai országhoz méltónak nem, e téren pedig hatványozottan aggodalomra ad okot, hogy a hatóságok a jelek szerint immár tűzzel-vassal fognak fellépni minden – iskolák, utcák – ellen, ami Nyírő nevét viseli. Még az hiányzik, hogy a könyveit kezdjék begyűjteni. Holott nem ártana, ha egyikbe-másikba beleolvasnának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok