2010. január 19., 10:212010. január 19., 10:21
James Cameron háromdimenziós sci-fije, az Avatar lekörözte a második világháborús bosszútörténetbe oltott westernt a tegnap hajnali Aranyglóbusz-díj-átadón, de nem járt jobban George Clooney sem, aki Pitthez hasonlóan alulmaradt az azúrszínű földönkívűli macskafélékkel szemben.
Magyarán: a zömmel számítógépanimációs technikával készült alkotás legyőzte a hagyományos, élőszereplős filmeket. Persze ez amúgy kevésbé lenne fájdalmas, ha legalább a történet feledtetné ezt a tényt, de hát a sztori nagyjából annyira eredeti, mint egy Szöktetés a szerájból című bolti falvédő, mélységéről és cizelláltságáról pedig legyen elég annyi, hogy az Avatarhoz képest még a faék is olyan bonyolult, mint egy háromdimenziós fraktál.
Miközben például Tarantino történetében mesteri módon játszik a műfajok és zsánerek egymásba applikálásával, alkotói, művészi dimenziót adva a háborús mészárlásos sztorinak, Cameron az Avatarban egyszerűen felböfög egy, főleg baloldali-liberális körökben szimpatikus, lassan valláspótlékká előlépő közhelyet, miszerint csúnya dolog indiánokat (zulukat, japánokat, pirézeket, ufókat) gyilkolászni a fehér ember számára nélkülözhetetlen ásványkincsekért, meg hogy az ipari civilizáció rossz dolog, mert elhozza a világvégét.
A Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségét alkotó újságírók pedig jól bekajálták ezt az annyira trendi és politikailag is igen korrekt „üzenetet”, és függetlenül attól, hogy ennél még az is autentikusabb lett volna, ha Cameron egy arizonai szellentőversenyről forgat filmet, az Avatart hozták ki győztesként. Persze, persze, tudjuk, a film, „a hetedik művészet” a látványról szól – de azért nem mindegy, hogy mit jelenítünk meg a vásznon.
Tény, hogy a látványvilág elsöprő és magával ragadó, de azért túlzás, hogy egy olyan sekélyes filmet hasonlítanak össze hagyományos mozikkal, amelynek 60 százaléka számítógéppel készült, úgyhogy ezzel az erővel akár az animációs kategóriában is indíthatták volna. De hát a külföldi újságírók döntöttek, a 3D és a trendi ökotéma mindent vitt, szemünk előtt pedig máris fölsejlik, amint a kék űrlények virtuális vörös szőnyegen masíroznak a nagyon is valóságos Oscar-szobrocskáért. És csak nézünk, mint a moziban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok