Felemásra sikeredett magyar szempontból a Kazanyban tegnap befejeződött vizes világbajnokság. Úszóink egészen kiváló eredményeket produkáltak a tatár fővárosban rendezett világversenyen, ahonnan azonban vízilabdázóink kudarcélménnyel voltak kénytelenek távozni.
2015. augusztus 10., 13:152015. augusztus 10., 13:15
2015. augusztus 10., 13:162015. augusztus 10., 13:16
Mindenekelőtt ejtsünk szót a mostani sikerhalmozóinkról. A 200 méter vegyesen világcsúccsal győzedelmeskedő Hosszú Katinkának és a 200 méter mellen bronzérmet szerző Gyurta Dánielnek nem a kazanyi a legfényesebb világbajnoki szereplése, figyelemreméltó viszont, ahogy saját teljesítményüket előretekintve értékelték. Nem azzal foglalkoztak, hogy adott számban vajon mit rontottak el, hanem szemüket immár a jövő évi riói olimpiára vetve mindketten arról beszéltek: ezeket a tapasztalatokat maradéktalanul arra használják majd, hogy az ötkarikás játékokon a lehető legtöbbször a dobogó legmagasabb fokára álljanak. Csodálatra méltó a magyar úszósport másik kiválóságának, Cseh Lászlónak a kitartása is, aki tíz év után szerzett ismét aranyat nagymedencében, 200 méter pillangón. Példaértékű állhatatosságát sokaknak volna érdemes megszívlelniük azok közül, akik a női és férfi pólóválogatott kazanyi kudarca után most a magyar vízilabda hanyatlását vizionálják. Természetesen Takács Orsolyáéknak és Varga Dánieléknek – no meg a sportág szerelmeseinek – egyaránt óriási csalódás a 9., illetve a 6. hely, elvégre a lányok vérmes reményekkel, a fiúk pedig címvédőként utaztak ki a tornára. Különösen nagy teher nehezedett a Benedek Tibor irányította csapat vállára, amelyet egyaránt nyomott a magyar férfivízilabda hagyományainak való megfelelési kényszer, másrészt meg az is, hogy a tavalyi évvel ellentétben – amikor mindig döntőt játszottak – az idei nem jól sikerült. Látni kell viszont, hogy a világ vízilabdáját immár nemcsak a magyarok és a szerbek uralják, az élmezőny kiszélesedett. Már csak azért is teljesen értelmetlen és alaptalan temetni a magyar pólót, mert a jelenleg kirobbanó formát mutató, Kazanyban aranyérmes szerbek két évvel ezelőtt, amikor mi lettünk a világbajnokok, csak a 7. helyen végeztek. Tanulni kell a példájukból, és Rióra beérhet a munka gyümölcse.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!