Balogh Levente

2017. október 03., 10:50

Katalán önállósodás spanyol „támogatással”

Óriási kérdés, hogy létezhet-e még olyan megoldás, olyan kompromisszum, amely nyomán a katalánok – persze önállóságuk növelése nyomán – még hajlandóak lemondani a függetlenségről. Ugyanakkor a nemzetközi közösség állásfoglalása is döntő.

Katalónia vasárnap jókora lépést tett az önállóság felé. És még csak nem is azért, mert a népszavazáson részt vevő polgárok elsöprő többsége a függetlenségre szavazott. Hanem az esztelen és brutális hozzáállás miatt, amelyet a spanyol központi kormány tanúsít a katalán önrendelkezési igényekkel szemben.

Miközben ugyanis a katalán kormány a spanyol kabinet akadékoskodása és a madridi alkotmánybíróság tiltása ellenére megszervezte a referendumot, Spanyolország megtette azt a „szívességet”, hogy brutális, megszálló külső hatalomként viselkedve próbálta megakadályozni, hogy Katalónia polgárai élhessenek az önrendelkezés jogával.

Ennek nyomán tíz- és százmilliók láthatták világszerte a tévéképernyők előtt, ahogy a tetőtől talpig páncélba öltözött spanyol rohamrendőrök diáklányokat rángatnak, fiatalokat gumibotoznak, és nyugdíjas korú idős hölgyeket vonszolnak el a szavazókörök elől, amelyeket azok a testükkel védtek a madridi hatóságok erőszakos fellépése ellen.

Ezzel a jelenleg kormányzó konzervatív spanyol Néppárt folytatta azon történelmi léptékű hibák sorozatát, amelyek végül Katalónia függetlenségét eredményezhetik. Pedig az egyébként számunkra irigylésre méltó autonómiával rendelkező katalánok eredetileg csupán nagyobb pénzügyi önrendelkezést szerettek volna, amit 2006-ban a megreformált alkotmány révén – amely a katalánt önálló nemzetnek is kimondta – meg is kaptak.

Az autonómia kibővítését a katalán mellett a spanyol parlament is megszavazta, és népszavazáson is szentesítették, ám az akkor ellenzéki Néppárt mindezek ellenére megtámadta azt az alkotmánybíróságon, amely aztán 2010-ben elvetette azt.

A katalánokban ez óriási felháborodást keltett, és miután az azóta kormányra került Néppárt, és a miniszterelnök, Mariano Rajoy mereven elzárkózott a pénzügyi autonómia növelésétől, végül egyre nagyobb teret nyert a függetlenedés gondolata.

Vagyis a madridi kormány rugalmatlansága – és persze egyes katalán vezetők politikai becsvágya – vezetett ahhoz, hogy a leggazdagabb spanyol tartományban olyan fokra hágott az elégedetlenség és a felháborodás, hogy a spanyol vezetők érdemi tárgyalásoktól való elzárkózása nyomán végül kiírták és megtartották a függetlenségi népszavazást.

Amelyen az elsöprő többség – már akik le tudtak szavazni a szavazóköröket megostromló és megszálló, az egyszerű, demokratikus jogukkal élni akaró polgárokat durván bántalmazó spanyol rendőrség közbeavatkozása ellenére is – a függetlenségre szavazott.

Ezen nincs miért csodálkozni: a madridi vezetés hajthatatlansága csupán fokozta az ellenállást. És most Mariano Rajoy hiába próbálja befogni a szemét és a fülét, azt hajtogatva, nem történt népszavazás, ha egyszer katalánok milliói járultak urnához, hogy véleményt nyilvánítsanak. A katalán elnök, Carles Puigdemont máris közölte, hogy az eredmény nyomán a katalán parlament dönt majd – nem kétséges, hogy a függetlenség kinyilvánításáról.

A nagy kérdés az, mi következik ez után. A spanyol kormány a jelek szerint képtelen felfogni, hogy már túlléptek rajta az események, merev elutasítása végképp elidegenítette az egyszerű katalán polgárokat.

Óriási kérdés, hogy létezhet-e még olyan megoldás, olyan kompromisszum, amely nyomán a katalánok – persze önállóságuk növelése nyomán – még hajlandóak lemondani a függetlenségről. Ugyanakkor a nemzetközi közösség állásfoglalása is döntő.

Az Európai Unió főbürokratáinak szintén csak a helyzet további mérgesítésére alkalmas mellébeszélése, miszerint ha Katalónia függetlenedik, nulláról kell kezdenie az uniós csatlakozási tárgyalásokat, nem tántorította el a katalán polgárokat a voksolástól, és kevésbé alkalmas arra, hogy szimpatikussá tegye a brüsszeli vezetőket és magát az EU-t a körükben.

A probléma ugyanis nem intézhető el ennyivel, a félrenézés, mismásolás, pótcselekvés, amely az eurokrácia egyik legfőbb tevékenysége, ha komoly dilemmával kerül szembe, itt várhatóan csődöt mond. Hiszen az EU egyik fontos államának polgárai úgy döntöttek: élni kívánnak az önrendelkezés jogával, miközben erre válaszul az állam erőszakot alkalmazott a békés polgárokkal szemben, ami az EU alapértékeivel összeegyeztethetetlen.

Éppen ezért visszás a történtek spanyol „belüggyé” történő nyilvánítása. A konfliktust valamilyen formában el kell simítani, és ehhez határozott, empatikus, a helyzetet reálisan felmérő és megértő közvetítőkre van szükség. Katalónia polgárai vasárnap kinyilvánították akaratukat, és ezt valamilyen formában mindenképpen figyelembe kell venni – üres nemzetközi jogi paragrafusok mantrázása a katalánokat már biztosan nem hatja meg.

A katalán népszavazás számunkra érdekes vonzatokkal is rendelkezik. Egyes vélemények szerint az csak megerősíti a mindenkori bukaresti vezetőkben azokat a félelmeket, miszerint az önrendelkezés bármilyen formája az elszakadás előszobája, ezért még az eddiginél is merevebben utasítják el a magyar autonómiatörekvéseket. Holott Katalóniában épp az vezetett az elszakadási törekvésekhez, hogy Madrid mereven elzárkózott az egyébként meglévő katalán autonómia bizonyos fokú bővítésétől.

A katalánok eredetileg nem akartak kiszakadni Spanyolországból, és elismerték annak határait, Madrid fennhatóságát Katalónia fölött.

Csak annyit szerettek volna, hogy a spanyolok tanúsítsanak irántuk nagyobb tiszteletet, ismerjék el, hogy az önkormányzatiság magasabb fokára jogosult közösséget alkotnak. A problémát ennek az elutasítása váltotta ki. Jó lenne, ha ez minden bukaresti illetékesben tudatosulna.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat