A romániai nagyvállalatok vezetőinek többsége, mintegy 92 százalékuk tart attól, hogy a kormány tovább növeli a vállalkozásokra kivetett adóterheket, a megkérdezettek 53 százaléka szerint pedig sürgősen olyan intézkedésekre van szükség, amelyek nyomán Románia globális szinten versenyképes lehet az adópolitika terén – derült ki a PwC Románia tanácsadói cég napokban nyilvánosságra hozott felméréséből.
2014. február 02., 20:092014. február 02., 20:09
Egy másik hír arról számol be, hogy kilenc országos programon keresztül alig 60 millió lej (mintegy 13 millió euró!) állami támogatásra pályázhatnak idén a kis- és közepes vállalkozások. Nem túl vállalkozóbarát ez az ország, vonhatnánk le már ennyiből a következtetést.
Na de ugyebár ott van még a januártól az üzemanyagokra kivetni tervezett, majd három hónappal elhalasztott hétcentes extra jövedéki adó (ugye, hogy nem hiába aggódnak a menedzserek?), amiről a kormány nem szándékozik lemondani, maximum egy újabb halasztás jöhet, s az is csak a gázolaj esetében. Ott az idéntől kivetett oszlopadó, hamarosan be kell szerezni az elektronikus pénztárgépeket, a tb-csökkentés pedig csak az ígéret szintjén maradt.
Hihetetlen, hogy közel negyed századdal a rendszerváltás után még nem került egy olyan kormány, amely ne rövid távon, a négyéves túlélésben gondolkodott volna, hanem kidolgozott volna egy stratégiát a már létező cégek segítésére, a vállalkozási kedv bátorítására, tőkeerős külföldi beruházók idecsalogatására. Csak kapkodás, a költségvetésben tátongó űrök gyors betömésére tett sikeres vagy kevésbé hatékony kísérletek voltak és vannak.
Eközben hazai vállalkozások tömegei mennek csődbe, a nagyberuházók szedik a sátorfájukat, s vonzóbb országokba helyezik el telephelyeiket, újak meg egyre ritkábban érkeznek.
Fény sem pislákol ugyanakkor az alagút végén, hiszen a mostani kormány még csak nem is utalt arra, hogy ezen a helyzeten változtatni szeretne. Ellenzéke sem brillírozik, akkor sem tette, amíg hatalmon volt. Pedig nem kellene költséges IMF-szerződéssel garantálni a piacok bizalmát, ha lenne egy koherens gazdaságpolitika. Tényleg olyan nehéz felismerni ezt?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!