2009. június 15., 11:102009. június 15., 11:10
A nagy számok törvénye szerint. Vagy már csak úgy véletlenül is. Vagyis nagyon szépen kérem a kedves főszerkesztő, alszerkesztő, szerkesztőhelyettes és minden egyéb urakat, hölgyeket, ha már perkálok havonta, legalább elvétve érezhessem úgy, hogy van miért!
Kapcsolgatok például délelőtt.
Virtuális háttér előtt egy szinte abszurd méretű dekoltázzsal rendelkező hölgy éppen arra próbál rávenni, olvassam ki mondjuk a krumpli szót egy piros kockákból álló piramisban. A betűk még csak a becsület kedvéért sincsenek összekeverve. Egy kattintással odébb már valódi stúdióban áll egy barna hölgy – ugyanakkora dekoltázzsal –, ő egy a betűre végződő romániai helységnevet keres, s milyen érdekes, véletlenül egyik telefonáló tippje sem pontosan az, amire ő gondolt.
Még egy kattintás, s máris megtudhatom, bizony a világon a legjobban a csigák értenek a ránctalanításhoz, s hogy, hogy nem, csak most, csak itt, csak nekem lehetőségem adódik rá, hogy egy csigakivonatból (jól olvasták!) előállított arckrémet mázoljak a képemre pofátlan összeg ellenében. Szörnyen irtózom a csigáktól.
Persze néha az ember épp azért kapcsolgat, hogy friss információkhoz jusson. Így volt ez vasárnap is, az EP-választás napján. Nos, kérem, a szavazás állásáról sokat meg nem tudtam, láttam viszont sok más izgalmasat. Tudták például, hogy Józsi és Anna miért nem köszöntek egymásnak paradicsomvásárlás előtt? Vagy hogy mennyiért vette le a melltartóját a világhírű Zsuzsika, aki persze közben annyira szégyellte magát, hogy már majdnem el is pirult?
Egy kattal arrébb már közelebb járunk. Két, maffiózónak öltözött úriember (egymást és a műsorvezetőt folyton félbeszakítva, egyre hangosabban) épp azt magyarázza, hogy amennyiben az Európai Parlamentben nem csatlakozhatnak egyetlen frakcióhoz sem, majd ők alakítanak egyet. Rémüldözök, háborgok, de azért kapcsolgatok tovább ma is, holnap is és azután is. Végül is fizetek érte, nem?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok