2012. november 16., 09:192012. november 16., 09:19
Hiszen ha már egy ideje a templomokban is találkozhatunk a kampánnyal, nehogy már pont Thália szentélye maradjon mentes tőle. Ha ott éppen színházi fesztivál zajlik – mint most a váradi teátrumban –, annál jobb, hiszen annál több emberhez jut el az értékes üzenet.
A színpad a színészek előtt a politikusokat illeti, és az esemény addig nem kezdődhet el, amíg el nem mondták, hogy ezt a magyar színházat ők hozták létre, ők harcolták ki. Mellékes, hogy az önálló színház már egy évvel azelőtt létrejött (magyar társulat meg azóta van, amióta a színházépület létezik), ami akkor egyszer már kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy a politikusok az önzetlenség és önfeláldozás élő példaképeiként pózolhassanak a vörös bársonyfüggöny előtt, és önmaguk nagyszerűségétől elérzékenyülve, megilletődött, de mégis határozott hangon ecseteljék, hogy ők most, korábban és a jövőben is mindig csakis a magyar közösség szellemi és anyagi épüléséért.
Meg emelkedéséért. De főleg gyarapodásáért. Tevékenykedtek. Harcoltak. De főleg küzdöttek. Akkor, először még helyénvaló is volt, optimális esetben egyszer alapít színházat az ember. Vagy legalábbis egyszer pózol ilyen szerepben. De most, úgy tűnik, nem optimális esettel állunk szemben. Mostanában olyan hevesen tombol a kampány, hogy már nem is elég a darab előtt megvillanni a színpadon. Az új divat az, hogy képviselőjelöltként már a színházfesztivál nyitó előadása utáni vastapsot is meghekkeljük, hogy átadhassuk értékes ajándékunkat a kissé meglepett színészeknek.
Akik a ceremónia után azért learathatják a rögtönzött kampányesemény miatt a közönségben ragadt tapsmennyiséget, mert alapvetően jó fejek vagyunk. Bár igaz, ez sem überelhetetlen, hiszen akár előadás közben is színpadra léphetnének a politikusok kampányolni. Sőt a kereskedelmi televíziók mintájára az előadások közben is lehetne reklámszünetet tartani, ahol maguk a színészek ecsetelik a népszerűsíteni kívánt termékek – kampány esetén pártok és politikusok – erényeit. Ha pedig még ez sem elég hatékony, akkor újra és újra előadhatják A Párt színházat alapított című csasztuskát. Hogy lássa a nép, ki hozza el neki a kultúrát. Önzetlenül, természetesen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok