2009. július 23., 10:372009. július 23., 10:37
Ha jönnek a turisták, fellendül a kereskedelem, ha gyorsabb a pénzmozgás az gazdasági fejlődést eredményez. Ezt hallom közel húsz esztendeje a különféle pártállású politikusoktól, felelős és kevésbé felelős beosztásban lévő korifeusoktól. Őszintén szólva, mostanáig meg sem fordult a fejemben, hogy ez éppúgy kampányszöveg és csupán választást nyerni hivatott, mint a gyergyószentmiklósi fűtéshálózat rehabilitációja, illetve a kóborkutya-probléma megoldása. Most azonban magyarországi ismerőseimet egy napon át kísérgetve kedvenc kisvárosomban, meggyőződhettem arról, hogy a turizmus fellendítéséről szóló zengzetes és hangzatos szöveg úgyanolyan üres frázispuffogtatás, mint bármelyik más kampányszöveg. Mert mivel is szembesül a turista, ha netán arra vetemedik, hogy legalább egy napot nálunk töltsön. Először is, ha leszáll a vonatról, vagy autóval érkezik a városba, ajánlatos valaki helybélitől érdeklődnie, vajon jó helyre érkezett-e. Ugyanis a város bejáratainál az egyszerű útjelző táblát leszámítva semmi nem utal a város nevezetességeire, történelmi múltjára, viszont a póznákra erősített, az út fölött átívelő szakadozott bannerekről tudomást szerezhet a turkálókról és egyéb gazdasági tevékenységet kifejtő kisvállalkozásokról. Azonban sok ideje nincs a lamentálásra, mert ha gyalog, ha autóval próbálja megközelíteni a városközpontot, minden idegszálával arra kell koncentrálnia, nehogy balesetet szenvedjen valamelyik gödörben. A főtéren aztán közelharcot vívhat egy parkolóhelyért, illetve megküzdhet a kéregetők szutykos hadával. Aztán megcsodálhatja a romjaiban is szép örmény építészeti jegyeket örző főtéri házakat, de ha több információra kíváncsi, ismét egy helybéli segítségét kell kérnie, ugyanis minderről semmilyen tájékoztató anyagot nem talál. Ha pedig ezek után biológiai szükségletei miatt felkeresne egy nyilvános illemhelyet, jobb, ha betér valamelyik vendéglátó-ipari helyiségbe vagy a múzeumba, mert a főtéren ilyet sem talál. Azonban ilyen körülmények közepette is elképzelhető a turistaparadicsom, mindössze egy-egy táblát kell kitenni a város bejárataihoz: „Kalandtúra erős idegzetűeknek!”
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.