2012. szeptember 25., 09:172012. szeptember 25., 09:17
A tegnapi fejlemények alapján olyan látszata van a dolognak, mintha a bulvártévé-tulajdonosból pártelnökké avanzsált politikai kalandor, Dan Diaconescu populista pártja létrehozása utáni második legnagyobb performanszát adta volna elő. Úgy tűnik, esze ágában sem volt megvenni az Oltchimet, viszont azáltal, hogy szinte irreálisan magas vételi ajánlatot tett, kikerült saját zsebcsatornájának képernyőjéről, és az országos sajtó kameráinak és teleobjektíveinek kereszttüzében játszhatta saját színjátékának főszerepét.
Könnyen előfordulhat, hogy ő maga lepődött meg a legjobban azon, hogy megnyerte a privatizációs pályázatot, ennek tudható be, hogy tegnap, kétes ürügyekre hivatkozva, visszatáncolt. Úgy viselkedik, mintha arra készült volna, hogy kizárják a pályázatból, ennek nyomán pedig azáltal próbált volna politikai tőkét kovácsolni, hogy megvádolja a kormányt: azért zárta ki, mert attól fél, a pártja népszerűsége túlságosan is megnőtt volna, ha hagyják, hogy ő mentse meg a csődközelbe jutott céget.
Nem szerepelt azonban jobban a kormány sem. Felfoghatatlan, miért nem kértek a jelentkezőktől garanciákat arra nézvést, hogy valóban rendelkeznek-e a vásárláshoz szükséges öszszeggel, illetve hogy miért nem fújták le a folyamatot, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy kevés a korrekt tranzakció esélye. Hagyták, hogy bohózatba fulladjon a folyamat, ami – azáltal, hogy blöffölésen kapták – kiiktathatja a választási versenyből az egyik veszélyesnek gondolt ellenfelet.
Ha ilyen megfontolásból történt, ha csak egyszerű dilettantizmusról van szó, a kormányoldal ismét leszerepelt. Ahogy az ellenzék is, hiszen a most ordenáré módon gyalázkodó PDL sem tett semmit az Oltchimért kormányzása idején. Hogy az Oltchim-mizériának van-e nyertese, még nem világos. De hogy vesztese van – az Oltchim alkalmazottai, valamint az ország hitelessége, ennek nyomán pedig minden állampolgár – az bizonyos.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok