Ha Adrian Năstase börtönbe juttatásával 2012 júniusában a romániai igazságszolgáltatás valódi szenzációt keltett, ugyanezt a bravúrt hétfőn kétszeresen is sikerült megvalósítania.
2014. január 06., 19:522014. január 06., 19:52
A külügyminiszteri, a képviselőház-elnöki és a kormányfői posztot is betöltő Năstase 2004-ben bekövetkezett bukásáig – amikor alulmaradt az államfőválasztáson Traian Băsescuval szemben – egy személyben megtestesítette a befolyásos, érinthetetlen politikust, akinek kezében szinte korlátlan hatalom összpontosult. És mint utólag kiderült, saját vagy pártja érdekében a legmesszebbmenőkig ki is használta ezt a hatalmat.
Éppen ezeknek az előzményeknek az ismeretében nevezhető bravúrnak a legfelsőbb bíróság akkori és mostani, a pártatlan, független igazságszolgáltatás ismérveit magán viselő verdiktje, hiszen tudjuk: a Năstase irányítása alatt állampártként működtetett PSD számos korifeusa – gondoljunk csak a befolyással üzérkedés miatt hét év börtönbüntetését töltő Cătălin Voicu exszenátorra – honi nyelven szólva seftelt a bírósági ítéletekkel.
A volt kormányfő újbóli rács mögé küldése elrettentő üzenetként is felér a bukaresti politikai osztály számára, amely az elmúlt időszakban többször is kísérletet tett – például a büntető törvényköny módosításával – mentelmi jogának bebetonozására, továbbá a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás hatáskörének megnyirbálására.
Kétséges azonban, hogy képesek lesznek-e tanulni Năstase esetéből a politikusok, különös tekintettel a jelenlegi balliberális hatalom vezetői, akik ugye még ellenzéki pozícióban „felesküdtek” a korrupcióellenes ügyészség és a feddhetetlenségi ügynökség tevékenységének ellehetetlenítésére. Ráadásul a koalíció képviselői – az érintettség okán különösképpen a szociáldemokraták – ezúttal is mártírként, a „Băsescu-rezsim” áldozataként állítják be az exkormányfőt, mintha legalábbis több mint egy éve nem az USL gyakorolná a hatalmat, kétharmados parlamenti többséggel.
Nevetséges magyarázkodásuk után nem csodálkoznánk, ha Pontáék meglovagolnák az éhenkórászok, szenzációhajhász hírtelevíziók gerjesztette hangulatot, és Becalival, Voicuval és hasonszőrű cellatársaival együtt szabadságot követelnének Năstasénak is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!