Ha Adrian Năstase börtönbe juttatásával 2012 júniusában a romániai igazságszolgáltatás valódi szenzációt keltett, ugyanezt a bravúrt hétfőn kétszeresen is sikerült megvalósítania.
2014. január 06., 19:522014. január 06., 19:52
A külügyminiszteri, a képviselőház-elnöki és a kormányfői posztot is betöltő Năstase 2004-ben bekövetkezett bukásáig – amikor alulmaradt az államfőválasztáson Traian Băsescuval szemben – egy személyben megtestesítette a befolyásos, érinthetetlen politikust, akinek kezében szinte korlátlan hatalom összpontosult. És mint utólag kiderült, saját vagy pártja érdekében a legmesszebbmenőkig ki is használta ezt a hatalmat.
Éppen ezeknek az előzményeknek az ismeretében nevezhető bravúrnak a legfelsőbb bíróság akkori és mostani, a pártatlan, független igazságszolgáltatás ismérveit magán viselő verdiktje, hiszen tudjuk: a Năstase irányítása alatt állampártként működtetett PSD számos korifeusa – gondoljunk csak a befolyással üzérkedés miatt hét év börtönbüntetését töltő Cătălin Voicu exszenátorra – honi nyelven szólva seftelt a bírósági ítéletekkel.
A volt kormányfő újbóli rács mögé küldése elrettentő üzenetként is felér a bukaresti politikai osztály számára, amely az elmúlt időszakban többször is kísérletet tett – például a büntető törvényköny módosításával – mentelmi jogának bebetonozására, továbbá a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás hatáskörének megnyirbálására.
Kétséges azonban, hogy képesek lesznek-e tanulni Năstase esetéből a politikusok, különös tekintettel a jelenlegi balliberális hatalom vezetői, akik ugye még ellenzéki pozícióban „felesküdtek” a korrupcióellenes ügyészség és a feddhetetlenségi ügynökség tevékenységének ellehetetlenítésére. Ráadásul a koalíció képviselői – az érintettség okán különösképpen a szociáldemokraták – ezúttal is mártírként, a „Băsescu-rezsim” áldozataként állítják be az exkormányfőt, mintha legalábbis több mint egy éve nem az USL gyakorolná a hatalmat, kétharmados parlamenti többséggel.
Nevetséges magyarázkodásuk után nem csodálkoznánk, ha Pontáék meglovagolnák az éhenkórászok, szenzációhajhász hírtelevíziók gerjesztette hangulatot, és Becalival, Voicuval és hasonszőrű cellatársaival együtt szabadságot követelnének Năstasénak is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!