JEGYZET – Már alig várom, kezdem is számolni, mennyit kell még aludnunk a jó hírek megérkezéséig. Merthogy megérkeznek majd, abban biztosak lehetünk, hiszen szóltak jó előre, egy hónappal ezelőtt.
2015. június 16., 19:422015. június 16., 19:42
Abban a pillanatban, amikor közölték, hogy július 1-jétől emelni fogják a lakossági gázárat előreláthatólag húsz százalékkal, máris világos volt: el fog árasztani az öröm. Igen, nincs ezen mit csodálkozni, mivel régről ismert, jól bejáratott módszert húztak elő újfent a sufniból.
Valamikor januártájban olyasmit ígértek, hogy ebben az évben nem lesz gázáremelés, ha netalántán mégis, akkor kizárólag csak jogi személyek – vagyis cégek – számára nő az ár, és nem az egyszerű halandók zsebére. Örültem akkor a hírnek, igaz, hogy nem panaszkodhatunk, mert havonta leolvassák a fogyasztást, és kizárólag annyit fizetünk, amennyit a gázóra állása alapján kiszámítanak.
Nincs a tömbházakban lakó barátoktól hallott fölös elfolyása a hőnek, ami aztán az utcán gőzölög el a nagy büdös semmibe; nincs a szomszédok túlságos használatát „enyhítő” kényszerszolidaritás és hasonlók; nem, annyit fizetünk, amennyit mi magunk használunk. De jó volt hallani, hogy idén nem módosulnak a köbméterárak.
Erre most ez a húsz százalék! Csakhogy én már jól bejáratott egyén vagyok, és megszoktam a 90 előtti taktikát, amikor mindig jóval nagyobb rosszat jelentettek be, s amikor kiderült, hogy ugyan már, akkor mindenki nagyon boldog volt. Hát ezt várom én most, különösen, hogy valamit motyogtak a villanyszámlával kapcsolatban is, hozzátéve, hogy még nem tudják, mi is lesz.
Képzeljük el, milyen öröm ér, amikor bejelentik: minden lehetőt megtettek, hogy mentesítsék az embereket a terhektől, de hát azokat a csúnya, kapzsi brüsszelieket nem sikerült teljesen eltéríteni a minket megnyúzó szándéktól, de kiegyeztek – mondjuk – az eredeti összeg felében, és csak tíz százalékkal lesz drágább a gáz. Nyáron úgysem számít, télig meg még annyi minden történhet!
Szóval ezt várom én olyan nagyon. Csak egy valamitől félek: képesek egyszerre bejelenteni a villanyáramdíjjal kapcsolatos „csökkenést” is, gondolván, hogy ha megteszik ezt a huszárvágást, akkor legalább ne örüljünk kétszer, csökkenjen csak nyugodtan vigadozásunk is a felére. Lesz még bőven hasonló akció, nem kell semmit túlzásba vinni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!