2009. április 16., 12:312009. április 16., 12:31
Ezután már csak a kisnyugdíjára támaszkodhat, és ha az asszony nem jön érte, kénytelen lesz a kocsma előtti árokban aludni. Szomorú sors vár az alkoholfogyasztó vidéki tömegekre. Városon legalább van busz, meg miegymás, de falun, ott csak a bicaj van kéznél. Hiába gondolja Józsi bácsi, hogy a koma majd segít neki hazamenni, mert eztán már ő sem tud, mivel neki is otthon kell hagynia a kerékpárját. Senki sem mer kockáztatni, nem éri meg, hiszen a szemtelen rendőrök akkora összeget kérnek, amelyből más rendes ember akár egész hónapban eliddogál. Sok a baleset, mondják. Persze hogy sok, ha az italméréseket a főutak mellé építik. Bezzeg a faluvégi kurta kocsma környékén nincsenek közúti koccanások, sőt, ott még a rendőrök is eliszogatnak néhanap csak úgy, a hangulat kedvéért. Pista bácsi most már nem mehet biciklivel az ivóba, mert ha hazafelé elüt egy autót, akkor fizethet, mivel ittasan vezet, és kevés vér van az alkoholszintjébe. Ám mi lesz azokkal, akik két keréken járnak munkába. Nekik igenis szükségük van a napi betevőre. Menet és jövet is tankolniuk kell, télen a hideg, nyáron a hőség ellen. Ha nem isznak, legyöngül az immunrendszerük, az arcukba csapódó szél megbetegít őket, és ha nem mennek dolgozni, ki tartja majd el a kocsmárosokat. A következő években meg fog nőni az elhalálozások száma, mert a bicajosok szomjan, az italmérők pedig éhen pusztulnak majd. Senkinek sem jó ez a szabályzat, többet veszít vele a társadalom, mint nyer. A legtöbb részeg nem mászik ki az úttestre, mert nem bír menni, ha bírna, a kocsmába térne vissza. Különben a részeg bicikliseken is van fényvisszaverő mellény, látszik, ha keresztben mérik az utat, és nem jobb oldalt tekernek. Nem a kerékpározókat kellene detoxikálni, hanem a sofőrvizsgakor visszavezetni az akadálypályát. Kellőképp fel kell készíteni az autósokat, mert miattuk van valamennyi baleset. Részegek mindig is voltak, és valószínűleg ezután is lesznek. Ők azok, akik a világ kezdetétől négykézláb járnak, és ha már nem bírnak menni, akkor kerékpárra ülnek. Az autózás későbbi találmány, így hát alkalmazkodjanak ők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok