2011. június 01., 09:432011. június 01., 09:43
A munkaügyi miniszter-kormányfőnk hetente jelenti, ennyi és ennyi új munkaszerződés köttetett, hála az új szabályoknak, jön a fellendülés. (Őneki hivatalból optimistának kell lennie. A sok új munkavállaló jó része őszig dolgozó idénymunkás.) Az ellenzék előáll a többrendbeli adócsökkentést és a szinte 20 százalékos minimálbér-emelést tartalmazó tervvel. (Hogyan lesz egymillió új munkahely, ami egyensúlyozná a költségvetésen ütött lyukat, költői kérdés.) Mindkét oldal kampányol, közben elfeledik: a válság megoldása elsősorban nem rajtuk múlik. Hanem azon, mit tapasztalnak az emberek.
Ha azt látják, hogy mindig azt a lovat ütik, amelyik jobban húz (azaz az államot adóikból eltartó magánszférát), ahol a közügyek napszámosainak nadrágszíját veszik rövidebbre, miközben a más, a köz fölső régiói szemtelenül nagy jövedelmeket húznak, ne csodálkozzunk. Így mindenki próbál túlélni a normál munkától a szürke szín árnyalatain keresztül a feketemunkáig. (A munkaerő mozgásának felgyorsítása sajnos nem jár együtt a munka terheinek átgondolásával.) Ha viszont a mindenkori vezetés azon van, hogy sokkal jobb legyen a henyélőnél annak a helyzete, aki dolgozik (és kisgyerekkortól ebben a mentalitásban nő fel mindenki), akkor mindhárom fél elégedett lesz. Egyiknek megéri dolgozni, a másik azon van, hogy a jó munkaerőt megtartsa, az államkasszába meg jobban csörgedezik az adó. (Hárommillió román polgár dolgozik nyugatabbra, ugye?)
Szokás szerint két lehetőség közül lehet választani. Az első: amit a II. világháború után tettek romba dőlt országukban a németek. Magyarán: mindenki (úgy értve, hogy az államelnöktől kezdve lefelé mindenki) lóhalálában dolgozik éjjel-nappal, mert olyan a szükség, a közgondolkodás és a törvényes keret, hogy valóban érdemes vállalkozni vagy dolgozni. Összejöhetne a Wirtschaftswunder 2., azaz a romániai gazdasági csoda. Persze majd tíz–tizenöt év múlva. Félek, ennek az opciónak tájainkon kisebb az esélye, mint a lottóötösnek. A másik út a „mindenki dolgozzon a képességei szerint, és mindenki részesüljön a szükségletei szerint” marxi elv modern (éljünk kölcsönökből) továbbéltetése. Hogyan nézhet ki így a jövő? Nézzük csak a csőd szélén álló, fűtől-fától kolduló Görögországot…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!