2012. február 17., 10:562012. február 17., 10:56
Így történt ez Marosvásárhelyen is, ahol az egyik szülő adománylevelet szeretett volna iktatni az egyik iskola titkárságán, amelyben azt rögzítették volna, hogy a szülői közösség kétnyelvű tájékoztató táblákat adományozott a tanintézetnek. Az okmányt magyar nyelven írták, de ez a tényen nem változtat: a szülők saját forrásokból fejlesztették az iskola infrastruktúráját. A román igazgatónő azonban a magyar nyelv használata miatt nem volt hajlandó jóváhagyni az irat iktatását, sőt a rendőrséget is riasztotta, amely a rendbontást konstatálva, ötszáz lejes bírságot rótt ki a férfira.
Az intézkedésen nem is csodálkozhatunk, végső soron a magyarok mindig is gyanúsak Romániában, bárhol vannak, és bármit is tesznek. Hiszen rendszerint a román állam fiktív nemzetállamisági doktrínájára veszélyes fegyverrel, magyar nyelvvel és magyar kultúrával bírnak, és nem félnek használni. Az erdélyi és partiumi városokba a gyarmatosítás jegyében betelepített vagy ott az intézmények élére ebben a szellemben kiképezve kinevezett illetékesek pedig még ma is ezen szoftver szerint működnek, hiszen az nem csupán a fasiszta kommunizmus idején volt működőképes, hanem kompatibilis a rendszerváltás utáni Romániával is.
Kétségbeesett kapálózásuk még valamelyest érthető is, hiszen a jogállamiság részleges helyreállítása nyomán már meghódítottnak hitt várakat veszítenek el: nem elég, hogy impozáns, a kommunizmus idején a román állam által ellopott ingatlanok kerülnek vissza a magyarokhoz, de most még a magyar nyelv hivatalos használata is megengedett. Mármint a felsőbb szintek által, az intézkedés elszabotálása már az alsóbb, a polgárokkal közvetlen kapcsolatban levő szintek feladata. A lényeg azonban az, hogy Romániában minimum kihágásnak minősül a jótékonykodás.
Persze kíváncsi lennék, hogyan reagálnának az ilyen mélyromán érzelmű vezetők, ha pénzgyűjtés indulna, amelynek során összegyűlne ötvenezer lej az általuk irányított intézmények támogatására, viszont csak akkor kaphatnák meg, ha ezt magyar adománylevél rögzíti. De most már eszem ágában sincs jótékonykodást kezdeményezni. A fene sem akar a rendőrségen magyarázkodni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok