Jószomszédi iszony

Legalábbis jó szomszédok és stratégiai partnerek között nem túl gyakran fordul elő, hogy egyik ország indoklás nélkül hosszú évekre kitiltja a területéről a másik ország parlamentjének egyik tagját.

Függetlenül attól, hogy ki mennyire ért egyet a Jobbik politikájával és retorikájával (jelen sorok szerzője például enyhén szólva nem igazán), az, hogy Románia ismét, ezúttal három évre tiltotta ki az országból Szávay Istvánt, a párt alelnökét, a legkevésbé sem a felhőtlen barátság és szivárványos, jó viszony ismérve.

Főleg úgy, hogy érdemi magyarázattal és indoklással nem szolgált, csak sejthetjük, hogy ezúttal is a két évvel ezelőtti, egy évre szóló kitiltás semmitmondó, konkrétumokat nélkülöző indoklását hallhatjuk majd, miszerint olyan szélsőségesen nacionalista tevékenységet folytató szervezet tagja, amely Románia nemzetbiztonságát és közrendjét veszélyezteti. Pedig ilyen alapon, ha a kölcsönösség elvét akarná alkalmazni, Magyarország – csak nagyon kis túlzással – jóformán a fél román parlamentet kitilthatná a területéről kóros, a józan ésszel és a normalitással notóriusan szembe menő magyargyűlölet és sovinizmus miatt.

Gondoljunk csak a magyar nyelv, illetve a magyar jelképek, valamint a magyar szervezetek betiltására vonatkozó törvénytervezetekre, esetleg a román nemzeti jelképek „semmibe vételét\" bűncselekménnyé nyilvánítani akaró, vagy – az autonomista „propagandát\" kiszűrendő – a magyarországi televíziós csatornák kötelező román nyelvű feliratozását bevezetni szándékozó jogszabály-kezdeményezésekre.

Amíg nem derül fény olyan, kétségbe vonhatatlan bizonyítékokra, miszerint Szávay tevékenysége tényleg konkrétan veszélyezteti Románia nemzetbiztonságát, azt kell vélelmeznünk, hogy kitiltása Bukarest azon igyekezetébe illeszkedik, hogy megnehezítse a kapcsolattartást az anyaország és a romániai magyar közösség tagjai között még akkor is, ha csupán egy ellenzéki politikus erdélyi látogatásáról van szó.

De ha esetleg kerül is ilyen bizonyíték, az sem jelenti azt, hogy Bukarest barátságosan viselkedik a magyarokkal. Semjén Zsolt kormányfő-helyettes a héten arról beszélt: Románia nyomást gyakorol a magyar konzulok számának csökkentése érdekében. Mint ismeretes, a konzuli tevékenység egyik legfőbb tárgya jelenleg a honosítás, illetve a honosított erdélyi magyarok anyakönyvi eseményeinek iktatása.

Bukarest ugyanakkor a jelek szerint annak ellenére is egyre kevésbé nézi jó szemmel a könnyített honosítás intézményét, hogy Románia is ipari mennyiségben biztosít román állampolgárságot a moldovaiaknak. Úgy tűnik, a román illetékesek továbbra is olyan rizikófaktorként, potenciális belső ellenségként tekintenek a romániai magyar közösségre, amelynek „veszélyességét\" tovább növeli, hogy tagjai anyaországukkal immár tömegesen állampolgári viszonyba is kerülnek, így adott esetben ilyen alapon is felléphet az érdekükben az őket a román hatóságok részéről érő jogsérelmek ellen.

Ezért próbálja akadályozni a kapcsolat elmélyítését a konzulok számának csökkentését követelve, illetve megtagadva a nagyváradi és a marosvásárhelyi konzuli irodák megnyitását. Ami egyértelműen kettős mérce alkalmazása olyan körülmények között, hogy Bukarest Moldovában is rengeteg konzulátust nyitott és Ukrajnában is növelni kívánja azok számát.

Mindez a jelek szerint a román hivatalos szervek alapértelmezett működése, amely kormányoktól és pártpolitikai színezettől független – hiszen jelenleg hivatalosan pártok fölötti, „szakértői\" kormány vezeti Romániát, az apparátus mégis ugyanolyan barátságtalan gesztusokat tesz mind a romániai magyar közösség, mind Magyarország felé, amilyenek a sovinizmust a politikai fősodorba visszaemelő szociálliberális Ponta-kormány idején is megszokottak voltak.

Pedig hát a magyar ügy nem Románia kizárólagos belügye – bármennyire is szeretné azt a román diplomácia a ceauşescui fasiszta kommunizmus retorikáját alkalmazva annak feltüntetni –, hiszen azt nemzetközi egyezmények szabályozzák, bár tény, hogy ezek alkalmazását Románia annak ellenére is következetesen elmulasztja, hogy ratifikálta őket.

Úgyhogy ideje lenne végre nyíltan, a legmagasabb politikai vezetői és diplomáciai szinteken is kibeszélni a vitás ügyeket. Felhívva egyben a legszélesebb nemzetközi közvélemény figyelmét is – bár ez ma a migránsválság miatt nem tűnik könnyű feladatnak – arra, hogy Románia a magyar–román viszony rontására, az őshonos magyar közösség jogainak csorbítására próbálja kihasználni azt a „kegyelmi állapotot\", hogy stratégiai fekvése nyomán az Oroszország és a Nyugat között fennálló konfliktus kapcsán ő lett az Egyesült Államok és a NATO üdvöskéje a térségben.