VEZÉRCIKK – Ha valakiben esetleg élt még némi remény azzal kapcsolatosan, hogy a romániai magyar közösség jogkövetelései szempontjából kedvezőbb helyzet állhat elő azáltal, hogy az ország élére kisebbségi, szász államfőt választottak, akkor nyugodtan búcsút mondhat neki.
2016. március 03., 20:082016. március 03., 20:08
Azzal, hogy Klaus Johannis elnök engedett a Románia Csillaga érdemrend szociáldemkrata párti többségű becsületbírósága soviniszta indíttatású kezdeményezésének, és visszavonta Tőkés Lászlótól az 1989-es rendszerváltás elindításában szerzett érdemeiért kapott Románia Csillaga érdemrendet, végképp beigazolódott, hogy német származása ellenére teljesen felvállalta a román nemzetállamiság eszméjét, illetve hogy nem ő képviseli azt a szemléletmódváltást, amely miatt 2014 végén az ország polgárainak többsége – köztük a magyarok zöme is – rá voksolt.
Az, hogy nem a valós multikulturalitás, az önrendelkezés híve, már megválasztása előtt sem volt titok. Ugyanakkor élt a remény, hogy valamilyen módon mégiscsak lerója háláját a masszívan rá szavazó magyarok előtt. Akik nem csupán azért voksoltak rá, mert kisebbségi, hanem mert úgy tűnt, valóban elindíthatja a közélet megtisztulását, illetve azért, mert a sovinizmusban mindig is élen járó kommunista utódpárt jelöltje ellen szállt harcba.
Emlékezetes: a PSD azért vetette rá magát Tőkésre, mert védhatalmi szerepre kérte Magyarországot az erdélyi magyarok fölött. A szociáldemokraták Tőkés félretolmácsolt szavait – románul protektorátusként hangzott a kijelentés – használták ki arra, hogy újabb támadást indítsanak Traian Băsescu államfő ellen, nemzetárulással vádolva meg őt az általuk Románia ellenségének tekintett Tőkés kitüntetéséért.
Azzal, hogy Johannis elfogadta a PSD retorikáját, most ismét bebizonyíthatta, hogy „jó román.” Igaz, ezzel ő is rúgott egyet az 1989-ben és 2014-ben is valódi rendszerváltást akarókba – de ezek szerint nála ez is belefér. Most tehát bebizonyosodott, hogy Johannisra a jövőben pont annyira számíthatunk a kisebbségi jogok szavatolásának támogatásában, a megnyirbálásuk megakadályozásában, mint eddig. Vagyis semennyire. De már ez a bizonyosság is jobb az eddigi hiábavaló reménykedésnél.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!