2012. január 12., 08:022012. január 12., 08:02
Az egészséges nyugati felfogás szerint a törvény az törvény, ha pedig ebben az áll, hogy ott, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, olyan rendőröket is alkalmazni kell, akik ismerik az illető nyelvet, akkor magától értetődő, hogy mondjuk Nagyváradon egy magyar anyanyelvű állampolgár olyan rendőrnek tehet feljelentést, aki beszéli a magyar nyelvet.
A 2002/360-as számú, a rendőrök jogállásáról szóló törvény 79. cikkelye sok más társával együtt azt a látszatot kelti, hogy Romániában kvázi visszahelyezték jogaikba a korábban elnyomott kisebbségeket, és ha az illető közösségek továbbra is követelőznek, ágálnak, az már a telhetetlenség, a jóindulattal való visszaélés egyértelmű jele. És a román politikusok kitartó hamisító munkáját dicséri, hogy ezt meg is veszik külföldön. A többségiek pedig röhögnek a markukba, hiszen semmi sem kötelezi arra őket, hogy a törvényeket be is tartsák, a jogalkalmazás elmulasztása ugyanis rendszerint semmilyen szankciót nem von maga után.
Hogy hol is tartunk valójában, azt a nagyváradi eset is példázza. Az állam képviselője, jelen esetben az adónkból foglalkoztatott rendőr nem értünk dolgozik, hanem már-már ellenünk: a leplezetlen ellenszenvével régi szokás szerint „a másik oldalra”, a bűnözők táborába száműz minket, csak azért, mert magyarul szeretnénk beszélni.
Jól tudjuk, ha mondjuk az Egyesült Államokban történik meg ugyanez, akkor a rosszindulatú, ráadásul szabálytalanul eljáró rendőrt megbüntetik vagy elbocsátják, az érvényben lévő törvényt be nem tartó intézmény pedig busás kártérítést kell hogy fizessen a panasztevőnek. Ezzel ellentétben mi vagy „túltesszük valahogy magunkat rajta”, vagy pedig minden ilyen esetből nagy port kavarunk, hiszen jól tudjuk, a példamutató kisebbségvédelem kreálmánya csak álca, továbbra sem élhetünk – törvények által is biztosított – jogainkkal.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.