VEZÉRCIKK – A Maros megyei törvényszéken született jogerős ítélet szerint a székely zászló nem tekinthető reklámanyagnak. Ezt két hónappal azután mondták ki, hogy a nagyváradi törvényszék szintén jogerős döntésében reklámzászlónak minősítette a kék-aranysárga jelképet.
2016. február 02., 19:592016. február 02., 19:59
Az Európai Bizottság immár harmadik éve közöl pozitív hangvételű országjelentést Romániáról, a kormány pedig ezen felbuzdulva határidőt kért az uniós csatlakozás óta zajló, az igazságszolgáltatást is ellenőrző folyamat lezárására. Mert ugye egyre inkább bizonyítást nyer, hogy az ország jól teljesít, nincs szükség a felvigyázásra.
Az már bizonyára csak „részletkérdés”, hogy számtalan példa igazolja: a törvények félreértelmezhetők, alkalmazásuk opcionális feladat, a bírósági döntések pedig nyugodtan szembemehetnek egymással. Így történhet meg, hogy egyazon ország egyik pontján szabadon megtehetsz valamit (azért ne feledjük: csak több éves pereskedés után), de 250 kilométerrel odébb már nem illet meg ugyanaz a közösségijelkép-használati jog.
Romániában simán születhetnek hasonló esetekben egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéletek, ugyanis az igazságszolgáltatásban nincsen precedensjog, ráadásul – például az említett zászlóperekben – az egymással ütköző, jogerős másodfokú döntések esetében nem várható igazságtétel a legfelsőbb bíróságtól, további jogorvoslatért már csak a nemzetközi fórumokhoz lehet fordulni.
Egy jogállamban tiszteletben kell tartani a bíróság jogerős döntését. De mégis, melyiket? Egy jogállamban tilos nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. De mégis, mi alapján jár el egy bíró, amikor olyan helyzettel szembesül, hogy saját szakállra kell eldöntenie: ami nincs tiltva, azt szabad, vagy pedig amit nem ír elő a törvény, az tilos?
Az ellentmondásos ítéletek az elkerülhetetlenül szubjektív bírói megközelítésben rejlő bizonytalansággal magyarázhatók, ugyanakkor egyértelművé teszik, hogy az egyik jogerős döntést megalapozatlanul hozták meg – a zászlóperekben tudjuk, melyik az. De hogy mi is pozitív hangvételben zárjuk „jelentésünket”: még jó, hogy a második ítéletet nem a precedensjog elvét alkalmazva mondták ki, mert akkor kétszer annyit kellene ingázni Strasbourgba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!