Lassacskán Sepsiszentgyörgyön is legalább annyira mindennapossá válnak a csendes együttélésbe beleordító etnikai konfliktusok, mint Marosvásárhelyen.
2014. január 07., 20:592014. január 07., 20:59
Annyi különbséggel, hogy míg a Maros-parti városban a hatalom – már jó ideje megmagyarázhatatlan bosszúra éhes – képviselői erőből rombolnak, a háromszéki megyeszékhelyen provokációkkal, felfújt hírekkel és eltúlzott gesztusokkal, szüntelen gáncsoskodással hergelik a többségben lévő székelyeket.
Megtörténik, hogy néha „hezzacsapnak\" a román atyafihoz is – ugyanúgy elítélendő, mintha fordítva történne meg. A szilveszteri esetet az „egyre erősödő magyar sovinizmus és románellenes agresszivitás\" jeleként világgá kürtölni azonban marhaság, odáig eljutni pedig, hogy „23 éve az iskola, a sajtó, a kulturális rendezvények programszerűen terjesztik a sovén, románellenes és államellenes eszméket\", egyenesen felháborító.
Mert egy közösség nem egy piti kis balhé miatt érzi azt, hogy ellenséges környezetben próbál megmaradni: ezt sokkal erőteljesebben sugallja, ha mondjuk a hatalmat képviselő prefektus legfőbb feladata az önkormányzati döntések megtámadása, a jelképhasználat folyamatos ellehetetlenítése, vagy az is egyértelmű üzenet, ha szélsőséges gyűlöletkeltők vígan masírozhatnak és üvöltözhetnek ablakaink alatt, a „nemzetféltő\" kormány pedig pofátlanul részrehajlóan pumpálja a pénzt a neki kedves egyházba, miközben más felekezetek hosszú éveken keresztül pereskednek azért, ami az övék.
Az pedig már tragikomikus, amikor azt halljuk, hogy egy provokátor is diszkriminációt kiálthat. Az adventi ünnepséget megzavaró állampolgárnak ugyanis – aki román zászlót lobogtatva színpadra állt, s a mikrofonba szólva közölte a hallgatósággal, hogy „ez itt román föld\", majd egy hazafias nótára is rágyújtott – meggyőződése, hogy neki mindent szabad, a rá kirótt pénzbüntetés pedig jogtalan, hiszen „csak azért kapta, mert román zászló volt nála\".
Hányszor hallottuk már, hogy Románia kisebbségpolitikája példamutató – igen, van még néhány ország, ahol hasonló „demokratikus eszközökkel\" szeretnének elűzni vagy beolvasztani mindent, ami másnak akar megmaradni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!