2009. augusztus 18., 11:232009. augusztus 18., 11:23
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a hajóskapitányt töretlenül a hullám tetején tartják? A kérdés annál is inkább időszerű, hogy kezd besűrűsödni az államelnök-választás hivatalosan még el sem kezdődött kampánya, és – noha Băsescu még nem jelentette be indulását – pártján kívül valamennyi fontosabb politikai erő az ő leváltását tekinti legfőbb céljának. Ha az államfő lecsupaszított gesztusait, tetteit, állásfoglalásait nézzük, nem kapunk választ a népszerűségre.
Băsescu sem a tettekben, sem a kijelentésekben nem hozott korszakváltást a hazai politikába. Tévedése, elhibázott döntése sem volt kevesebb, mint elődeinek. Ennek ellenére valami ok folytán mégis hihetőbbek az ő hangján keresztül érkező üzenetek. A magyarázat a személyiségében keresendő, amely mindig a versenytársai fölé emeli. Hihető az, amit mond. Sok esetben nem a tartalom miatt, nem abból fakadóan, hogy a célközönség is hasonlóan gondolkodik, hanem a megjelenítés miatt.
Băsescu ugyanis képes meggyőzni, személyisége hitelesít. Folyamatosan azt az érzést árasztja, hogy nem akar másnak látszani, mint amilyen. Gesztusai, megnyilvánulásai rá illenek, rá vallanak. Ez a tulajdonság hiányzik a leginkább ellenjelöltjeiből. Elég, ha csak Kelemen Hunorra vetünk egy pillantást. Jóllehet, az RMDSZ jelöltjének az üzenetei tartalmukban sokkal közelebb állnak hozzánk, azok mégis a leggyakrabban megmosolyogtatnak. A magyar jelölt minden mondatában érezhető valami disszonancia.
Kelemen Hunor olyannak látszik, mint akinek elszabták a ruháját, megnyilvánulásai olyanok, mint a jó tanulóéi, aki felmondja a bemagolt leckét: üresek, hatástalanok, nem késztetnek arra, hogy komolyan vegyék. De nem ő az egyetlen. A disszonancia érzését kelti Mircea Geoană, Băsescu legerősebb kihívója is. Ez pedig alighanem mindennél többet nyom majd a latban az idei elnökválasztáson. Băsescut csak olyan politikus győzheti le, aki hozzá hasonló szinten képes a hitelesség levegőjét árasztani maga körül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok