2010. január 28., 09:432010. január 28., 09:43
Nem mintha meg lennék győződve, hogy ez minden lehetséges világok legjobbika, de ha az említett írásokba belelapozunk, akkor gyakran támad olyan érzésünk, hogy azokban a szerző vagy az informátor (esetleg mindkettő) elfogultsága miatt szűrt információk jelennek meg, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, arra viszont tökéletesen alkalmasak, hogy befeketítsék a pellengérre állított közösségeket.
Az ilyen notórius „jelentgetők” közé tartozik az Amnesty International nevű jogvédő szervezet is, amely amúgy szimpatikus kezdeményezés, hiszen az emberi jogok tiszteletben tartását és tartatását tűzte ki célul – de ha a többi jelentése is annyira felel meg a tényeknek, mint a székelyföldi romák helyzetéről szóló, akkor komoly kétségek támadnak a szervezet hitelességét illetően. Nem mintha a székelyföldi romák idilli helyzetben lennének.
A jelentés azonban az áldatlan állapotokért kizárólag az önkormányzatokat, illetve a nem roma közösségeket teszi felelőssé, mondván, hogy kirekesztők, diszkriminálják és szegregálják a romákat.
Persze tény, hogy a romákkal kapcsolatban számos előítélet él, és igaz, hogy egy eltérő civilizációs szinten lévő csoport integrációjáért a fejlettebb közösségnek kell többet tennie, ám a folyamat nem képzelhető el anélkül, hogy az érintett csoport tagjai is tevékenyen részt vegyenek benne: ahhoz, hogy hatékonyan fel lehessen számolni a nyomort, el kell fogadniuk a civilizált együttélés európai szabályait.
Ehhez meg kell változtatni az alapvető viszonyulást, azt a felfogást, hogy valaki nemzetiségtől, bőrszíntől és vallástól függetlenül bármilyen juttatásra jogosult legyen a közösből anélkül, hogy – amennyiben munkaképes – ahhoz hozzájárult volna. Amíg azonban a „jogvédők” az erre, illetve az európai együttélési kultúra betartásának számonkérésére tett kísérleteket izomból diszkriminációnak és rasszizmusnak bélyegzik, nemigen lehet változásra számítani. Igaz, akkor legalább továbbra is lesz miről jó kis jelentéseket írogatniuk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.