2012. február 03., 10:492012. február 03., 10:49
Nálunk, az Alföldön akár mínusz 12-14 fok is lehet hajnalban, amitől többen pánikrohamot kapnak, ilyen ugyanis húsz-harmincévente fordul elő, de akkor sem tart sokáig. Igaz, ott hó nincs, viszont a nap szikrázóan süt, szóval esély lenne a fölmelegedésre, ha éppen nem lenne szibériai hideg. Persze klímakutatói körökben már korábban megpróbáltak hitelesnek tűnő magyarázatot találni, és különböző elméleteket gyártani arról, hogy a hideg tulajdonképpen a fölmelegedés következménye, de vannak, akik belátták, hogy egyelőre nincs értelme a régi kottához ragaszkodni.
A mentőöv a mindig mindenre kész brit tudósoktól származik, akik most azzal álltak elő, hogy ha minden így folytatódik, akkor újabb jégkorszak következik. A bejelentés a Brit Meteorológiai Szolgálat és Kelet-angliai Egyetem tudósaitól származik, de addig még nem merészkedtek, hogy közöljék: akár arra is föl kell készülnünk, hogy miközben a plázában végezzük a nagybevásárlást, Manfréd, a mamut vagy Sid, az óriáslajhár tolja majd velünk szembe a bevásárlókocsit a mirelitrészlegen. Szerintük csak amolyan lájtos jégkorszak jöhet, amilyen legutóbb valamikor a 17. században kapta telibe Európát.
Az akkori feljegyzések valóban kemény, hideg telekről szólnak, és a szigetországbeli tudósok most úgy vélik, fölfedezték, hogy miről van szó: azért lettek hirtelen az átlagosnál zegernyésebbek a telek, mert csökkent a naptevékenység intenzitása. Központi csillagunk ugyanis ciklikusan működik, és most éppen szintén egy olyan időszak következik, amikor egy kicsit takarékra állítja magát.
Mindez – szerintük 90 százalékos bizonyossággal – azt jelenti, hogy a következő néhány évtizedben inkább a téli ruhatárunk felújítására kell koncentrálnunk, a bermuda és a szandál egy időre elspájzolható. Kívülállóként kimondottan élvezetes ez a meccs a különböző tudóscsoportok között, amelyek egymásra licitálva próbálják kitalálni, hogy milyen apokaliptikus esemény is várható, miközben a természet a hipermodern klímakutató berendezésekre és a hangzatos teóriákra fittyet hányva, továbbra is ugyanolyan kiszámíthatatlanul – vagyis normálisan – működik, mint az elmúlt évmilliókban. Szembesítve mindenkit a ténnyel, hogy még ma is igaz a régi bölcsesség, miszerint mindig a jövőt a legnehezebb megjósolni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.